Oldal 28 [28]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
tartoztak. A 20. század hosszas politikai csatározásaiban egyedül Külső-Mongólia
volt képes visszaszerezni függetlenségét. Sőt itt kell hangsúlyoznunk, hogy bár a
halha területek egy külső hatalom általi leigázása a mongol történelem kevésbé
dicsőséges korszakát jelenti, a mandzsu hatalom konszolidációja után olyan egy¬
ségbe szervezte azitt élőket, amely a korábbi széttagoltság után lehetővé tette, hogy
egységes államként próbálják megszerezni és megtartani függetlenségüket a 20.
század első évtizedeiben. A Góbi sivatagtól délre eső mongol területek ma Kína
autonóm tartományaként képezik az ország részét, de a 20. század kínai betelepítési
politikájának köszönhetően ma már kisebbségbe kerültek itt a mongolok.
A mongol buddhista vallás és kolostori rendszer
a mandzsu fennhatóság idején
A Cing császárok már a dinasztia uralkodásának kezdeti szakaszában felismerték
a tibeti eredetű lámaizmus mongóliai elterjesztésében, illetve a buddhista vallás
támogatásában, a kolostori rendszer kiépítésében rejlő lehetőségeket. A mongo¬
lok feletti hatalmuk konszolidálásának érdekében 1911-ig tartó uralmuk idején,
gyakorlatilag hasonló céllal használták a vallást, mint a 16-17. században a mon¬
gol területek újraegyesítésére törekvő korábbi mongol riválisaik. A fennhatóság
fegyverrel történő megszerzése után a hatalom kiépítésében, megtartásában, sőt
legitimálásában jelentős segítséget nyújthatott számukra a buddhista kolostori
rendszer."
A mandzsuk az 5. dalai láma halála és a Tibet feletti befolyás megszerzése után
közvetlen befolyást próbáltak gyakorolni a dalai és apancsen lámákra is, akik alka¬
lom adtán közvetlen császári parancsra avatkoztak be a mongol belpolitikába. Az
1755-1757 között kirobbant mandzsuellenes felkelés leverése és a második mongol
főláma halála pedig olyan lehetőséget teremtett hatalmuk további kiterjesztésére,
amit nem hagyhattak kihasználatlanul. Pozíciójuk immár lehetővé tette a mongol
belügyek, így a mongol buddhista kolostori rendszer közvetlen befolyásolását is.
Bär Öndör Gegeen (1635-1723), az első mongol főláma a mongol kultúrtörté¬
netet is jelentősen befolyásoló tevékenysége mellett törekedett a mandzsu udvarral
való jó kapcsolat kialakítására is, a második újjászületés már nem állt ki egyértel¬
műen a dinasztia mellett. Az ojrátok mandzsuellenes felkelése idején tanúsított
bizonytalankodása, erőtlen próbálkozása a Oing-dinasztiától való elszakadásra
és az oroszokkal történő kapcsolatkeresése rádöbbentette a császári udvart arra,
” Mint korábban említettük, a mandzsu császári legitimációnak és szertartásrendnek része
volt Kínábanis a buddhista hagyomány. Erre vonatkozóan lásd: PERDUE 2005; ELVERSKOG
2006. Ugyanakkor széles körben elterjedt értelmezés, hogy amandzsuk csupán a mongolok
pacifikálása érdekében terjesztették a buddhizmust. Ha volt ilyen szándékuk, akkor ez első¬
sorban nem azt jelentette, hogy a jámbor mongol lámák majd nem fognak fegyvert a mandzsu
hódítókkal szemben, talán fontosabb, hogy a kolostori kiváltságok adományozásával a világi
közigazgatásból kiszorult mongol előkelők kárpótlására is felhasználták a vallást.
26