Oldal 21 [21]
OCR
MONGOLOK A PREMODERN KORBAN Gegeent (Öndör Gegeen, 1635-1723), akit 1650-ben tibeti zarándoklatán az 5. dalai láma is elismert, mint megtestesülést, és a jebtsundamba?" címet adományozta a fiatallámának. Igy létrejött a mongol buddhizmus főlámájának pozíciója, a bogd gegeen cím is, ami a mai napig meghatározó a mongol politika- és kultúrtörténetben egyaránt. A tisztség birtokosai amongol buddhizmus, és ezen keresztül amongol történelem és kulturális hagyomány megkerülhetetlen szereplőivé váltak, amiben nem kis szerepe volt magának Öndör Gegeennek, hiszen az első bogd korának meghatározó történeti szereplőjévé vált. A halhák kánságai közül ebben az időben hatalmukat tekintve a Dzsaszagtu (Zasagt khan), a Tiisijetii (Tiisheet khan) és a Szecsen (Setsen khan)* kansag emelkedett ki. Mivel ez utóbbi területe volt legközelebb az egyre erősödő mandzsu territóriumhoz, az akkor uralkodó szecsen kán, Soloj (Sholoi 1577-1655) már Ligdan halálának évében követséget küldött a mandzsu uralkodóhoz, biztosítva őt arról, hogy a béke híve és nem keres semmilyen konfliktust." Egy évvelkésőbb már a Tüsijetü és számos kisebb hatalmú kán is követte a példáját." Abahai egyelőre kivart, de mikor 1638-ban a halha kánok elküldték a , kilenc fehér"? ajándékot, már biztosította őket jó szándékáról és jelképesen fogadta a mongolok hódolatát. A mandzsu uralkodó e gesztusban igazolódni látta további — a Góbi sivatagtól északra eső területek elfoglalásával kapcsolatos - terveit, ahalhák azonban hamarosan siettek demonstrálni a mandzsu hatalomtól való függetlenségüket." A déli-mongol területek hódoltatása után a mandzsuk figyelme ismét a Ming-dinasztia felé fordult. 1644-ben elfoglalták a császári trónt, és a következő évtizedekben elsősorban a Kína feletti fennhatóság megszerzéséért folytatott harc kötötte le az erejüket. A mongol területek felé csak a század utolsó két évtizedében fordultak ismét, így a központi mongol szállásterület némi lélegzethez jutott. A viszonylag békés időszaknak a század nyolcvanas éveiben kirobbant halha belviszály vetett véget, melybe hamarosan mind a mandzsuk, mind az 1640ben a nyugati mongol területeken létrejött Ojrát Kánság is bekapcsolódott, így aket halha känsäg - a Dzsaszagtu &s a Tüsijetü — egymás elleni harca, lassan 34 Tib. rje btsun gdam pa, klasszikus mongol boyda gegen (gegegen), halha mongol bogd gegeen cim. A halha bogd gegeen (,szent feny, fenyesseg, bölcsesseg”), bogd khan („szent kän”) (mong. boydo /boyda gegen/, boydo qayan), jebtsundamba khutugtu cimek gyakorlatilag egyenértéktiek és szinonimaként használhatóak a tibeti címmel. A tibeti eredetű szavak, nevek mongolátírásaira általában jellemző a nyelvi torzítás, így mongolban találkozhatunk javzandamb átírással is. 355 SZILÁGYI 2010a: 19-41. 36 Itta kifejezés nem a korábbi forrásokban a mandzsu uralkodó megszólítására használt formulát jelenti, hanem a három halha kánság közül a legkeletibb, a Szecsen káni aimag kánjának megjelölésére szolgál. 37 OcHIR 2004/4. kétet: 72. 3 A Tüsijetü kän (Tüsheet khan) 1637 oktöbereben értékes ajandékokkal megrakodva kévetseget küldött amandzsu udvarba, hogy biztositsa az uralkodö jöindulatät. BERGHOLZ 1993: 176; ERMACHENKO 1974: 73-75. Az adó természetesen nem csak teve és lovak jelképes beszolgáltatását takarta. Mértéke koronként és a mandzsu uralkodó befolyásának nagyságától függően változott. 4 CHIMITDOZHIEV 1974: 20. 19
