Oldal 20 [20]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
későbbiekben a mongol nagykáni címmé vált, sőt a mandzsu dinasztia bukása után
a függetlenségét kinyilvánító Külső-Mongólia uralkodójának egyik titulusa is lett."
A halha-mongol területek hódoltatása
A mandzsuk belső-mongóliai"! térnyerése csak még jobban felértékelte a Góbitól
északra eső mongolterületek fontosságát. Kérdés volt, vajon sikerül-e ezeket halha
fennhatóság alatt megtartani, egyesíteni, vagy ezek is külső befolyás alá kerülnek.
A 17. század közepétől már a szibériai területeket addigra jórészt elfoglaló cári orosz
birodalommal is számolnia kellett annak, aki a halha területekre vetett szemet.
Ugyanakkor ebben az időben - elsősorban a tibeti közvetítéssel újra e területre
érkező buddhizmus terjedésének, az ún. második mongol buddhista megtérésnek
köszönhetően - Tibet befolyása is érezhetően növekedett nem csak a déli-mongol,
de a halha és az ojrát területeken is. Ennek köszönhetően a mongolok és Tibet
kapcsolata kölcsönösen hatott az adott területek belpolitikai életére is. A tibeti
gelugpa? rend ebben az időben vívta harcát a rivális buddhista rendekkel befolyása
kiterjesztése érdekében, és ez 1642-ben a hosut-mongol Güsri (Güüsh 1582-1655)
segítségével sikerült is nekik. A mongol kánnak köszönhetően a dalai láma Tibet
világi trónjára ülhetett. A hatalmi harcok olyannyira szorossá tették a gelugpa rend
és a mongolok kapcsolatát, hogy ez egyes mongol nemzetségeket is egymás ellen
fordított. Épp a halha terület feletti fennhatóság megszerzéséért fokozatosan
kibontakozó harc időszakában erősödött meg a buddhizmus befolyása. A halha
kánok - az egymással szemben olykor felszínre törő ellenségeskedéseiket is félre¬
téve — 1639-ben közösen nyilvánították a mongol buddhizmus első megtestesült
lámájának a Tüsijetü kän (Tüsheet khan Gombodorj, 1594-1955) fiät, Öndör
3° Halha Bogd khaant Mongol Uls. („Szentkäni Mongölia”).
3 A kifejezés itt már a Góbitól délre eső mongol területeket jelenti, és arra a mandzsu korban
meghonosodott rendszerre utal, amikor a sivatagtól északra eső központi mongol szálláste¬
rületet — nagyjából a mai Mongoliat — küls6-, még a déli - kínai magterülethez közelebb eső
vidéket - belső-mongol területeknek nevezték. Ez a rész képezte az 1947-től létrejött kínai
Belső-Mongol Autonóm Tartomány alapját.
32 A Tsongkhapa (blo-bzang grags pa, 1356-1419) ältal alapított reformált buddhista rend, a
sárga süvegesnekis nevezett , erényes rend" a dge lugs pa elsősorban a dalai lámák hatalomra
kerülése után lett a belső-ázsiai buddhizmus meghatározó rendje.
1565-ben Dondup Tseten Dorje (?-1620) a tibeti Tsang tartomány kormányzója lett, mely
hagyományosan a renddel szemben álló karma pa rend hátországának számított. Már hatalomra
kerülésekor baráti kapcsolatot alakított ki a csogtu mongolokkal. 1635-ben a hosut mongolok
a dalai láma ellenfeleit támogató mongolok ellen fordultak, és 1637-ben az ezekben azévekben
az Ojrát Kánság létrehozásával foglalkozó Erdenibátor huntaidzsi (Erdenebaatar khuntaij,
?-1653) és a torgut Örlög támogatásával Kukunor közelében össze is csaptak velük, de később
tárgyalásos úton rendezték a nézeteltéréseiket. Arsalang, a csogtu serege akkori vezetője,
nem volt hajlandó tovább harcolni a dalai láma ellen, sőt személyes találkozásukon ígéretet
tett, hogy soha nem támad a gelugpa rend ellen. Ezt a lépését az apja árulásnak minősítette,
és ezért bérgyilkosokkal ölette meg. SHAKABPA 2000: 98-99; TAUPIER 2015: 28.
33
18