Page 12 [12]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG soha nem látott mértékben formálódott át, vagy szorult vissza. Az évszázadokon át — és bizonyos értelemben a 20. század jelentős részében is szinte változatlanul - megmaradt nomád életmód az utóbbi években felgyorsuló modernizáció, az infokommunikációs csatornák megjelenése és elterjedése következtében, illetve az átalakuló piaci környezetből fakadó kihívásokra adott válaszok nyomán, döbbenetes módon és sebességgel változott meg. Az állatállomány drasztikusan, a terület eltartó képességét jóval meghaladó mértékben nőtt, módosult az összetétele, megváltozott a legeltetés stratégiája, a legelőterületek elhelyezkedése is. Ez a változás, az ennek következtében regionális szinten kialakult túllegeltetés a globális klímaváltozás hatásaival együtt, bizonyos területeken jelentős mértékben rontotta az állomány túlélésének esélyeit. Több helyen így komoly áldozatokat követelt a téli állatvész, a zud, amely a nomád családok gyakran minden erőforrását, teljes állatállományát elpusztította. Az így elszegényedő pásztorok egyetlen lehetősége a városba költözés lett, ami hozzájárult a mongol társadalom strukturális átrendeződéséhez is. A belső migráció a század folyamán az aktuális gazdasági környezetre adott válaszul, a rurális és városi területek között korszakonként váltakozó irányban zajlott, de bruttó eredménye egyértelműen a vidéki lakosság csökkenése, és a városok lélekszámának radikális emelkedése lett. Mára a mongol lakosság több mint kétharmada városban él, a vidéki népesség csökkenésével pedig fokozatosan háttérbe szorul az a nomád életmód és kultúra, amelyek az évszázadok során a mongol identitás egyik alapjává — &s ma is hivatkozási pontjává — váltak. A fent említett változásokkal párhuzamosan, a modernizálódó Mongóliában ugyanakkor megfigyelhető egy karakteres kulturális átalakulás is, amely egyes elemeit tekintve nem egyedülálló abban a közép- és belső-ázsiai térségben, ahol a Szovjetunió összeomlása után önállósodó államok próbálják megfogalmazni saját nemzeti identitáskonstrukciójukat. Mongóliában, amely épp a szovjet korszakban nyerte vissza területi függetlenségét, inkább egyfajta rekonstrukciós folyamatról beszélhetünk, amelyre sajátos hatással volt a globalizáció. Egyrésztitt is határozottanérzékelhető a globalizáció uniformizáló, kultúrát átalakító szerepe, ugyanakkor az e folyamat okozta konfliktusok egyfajta identitásválságot is eredményeztek, amire az egyik válaszreakció épp a nemzeti kulturális hagyományra való egyre határozottabb hivatkozás.! A 2010-es évek eleje óta e jelenségre egyre határozottabb példákat láthatunk Mongóliában is. A mai kormányzati narratívának — de a tudományos és közéletnekis — egyre fontosabb eleme a dzsingiszida mongol történeti hagyomány mellett, immár a korai nomád törzsszövetségekig visszavezetett nomád államiság" hagyományainak hangsúlyozása, beemelése az állam legitimációjával kapcsolatos diskurzusba. Ezzel párhuzamosan — a hagyományos életmód egyre gyorsabb ütemben történő visszaszorulása mellett — a nomád kulturális hagyományok előtérbe helyezése is megfigyelhető, amely nem csak a legfontosabb mongol állami ünnepé tett Naadam reprezentációs szerepének növekedésében látszik, de : " Ezzela kérdéssel foglalkozott az MTA Néprajztudományi Intézetének 2012. évben megjelent kiadvänya is: SARKANY 2012. https://nti.abtk.hu/hu/kiadvanyok/online-tudastar/evkonyv/146-ethno-lore-xxix-kotet-2012 (utolsé megtekintés: 2021. 11.20.) 10
