Page 120 [120]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
KINEK A KULTÚRÁJA?
Fontos motívumként bukkant még föl a könyv írása során indiai és hindu kultúra
közé egyenlőségjelet tevő tendencia. Ezt a Ramayana-sorozat esetében is megfi¬
gyelhettük, de a folyamat tovább erősödött egyéb mitológiai történetek képernyőn
vagy filmvásznon történő ábrázolásával, amelyek egyre inkább a hétköznapi tömeg¬
kultúra részévé válnak. Nem is feltétlenül vallásos kontextusban, hanem morális
kódként, mint a hindu családokról szóló szappanoperák esetében vagy kulturális
kédként, mint a RRádhá-Krisna legendákat felhasználó erotikus dalszövegek vagy
a mitológiai lényeket felvonultató sorozatok esetében. Jóvalegyértelműbben jelent
ez meg a bollywoodi filmek , sáfrányszínű" történelemábrázolásában, amellyel
kapcsolatban megállapítottuk, hogy a történelmi filmek nézőpontja egyre inkább
konvergál a növekvő befolyású politikai hinduizmus világképével.
Kitértünk ezenkívül a kritika szerepére és lehetőségére az indiai történelem
sáfrányszínű értelmezésével kapcsolatbanis. A Nina Paley-féle Sita Sings the Blues
kapcsán felmerült a gyarmatosító nézőpont vádja, illetve a bollywoodi filmek
kapcsán a kritikus hangok elhallgattatásának növekvő igénye és lehetősége. Nagy
kérdés tehát, hogy annak ellenére, hogy a hindu kultúra egyre inkább univerzális
indiai kultúraként jelenik meg, ki az, akinek jogában áll értelmezni és kritizálni
ezeket a történeteket vagy ábrázolásmódjukat? Az Adipurush sikertelensége, il¬
letve a megsértődés kultúrája, az önmagukat cenzori testületként szemlélő hindu
nacionalista szervezetek jelensége is ide kapcsolódik.
Mindezt érdemes abban a kontextusban értelmezni, hogy a politikai hinduizmus
vezető ideológusai és szervezetei számára a digitális világ a 21. század fordulóján
már egyáltalán nemidegen és különböző alulról szerveződő, de komoly támogatás¬
ban részesülő kulturális mozgalmak, mint például a hindutva pop révén sikeresen
terjeszti saját álláspontját a növekvő számú internetfelhasználó körében. Érintettük
továbbá a közösségi média kulcsszerepét és azt, hogy a BJP stratégiai közösségi¬
média-használata képes hatékony intervenciót létrehozni a hagyományosan a
nagyvárosi, liberális értelmiség által uralt hagyományos média diskurzusban és
közvetlenül meg is szólítani azon választók tömegeit, akik nem feltétlenül érzik
otthon magukat a nyugatias műveltségű elitek világképében.
Ha visszatérünk a bevezetésben felvetett modernitás és hagyomány közötti
feszültség kérdésére, akkor arra juthatunk, hogy a hinduizmus és a média kapcso¬
lata összefügg azzal a kérdéssel, hogy India hol szeretné magát látni a jelenben és
ajövőben, és milyen képet szeretne alkotni magáról a 21. században. Ebben pedig
a politikai élet polarizációjának révén egyre fontosabb szerephez jutnak a hindu
identitáshoz kapcsolódó viták, és a gyors ütemű technológiai fejlődés révén egyre
relevánsabb szerepet fog játszani a technológia és vallás kapcsolata.
A közösségimédia- és internetelérés, valamint a hindu jobboldal megerősödése
olyan folyamatok, amelyek együttes terjedése alapvetően változtatja meg az indiai
politikai élet összetételét és működését. Az, hogy az indiai politikai elit egy ősi,
dicső hindu múlt képét igyekszik a legmodernebb technológiai eszközökkel lét¬
118