Page 116 [116]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN A Szangh Parivár tovább öntötte az olajat a tűzre, , Mentsük meg lányainkat és menyeinket" címmel nagygyűlést szervezett, amelyen továbbra is a szerelmi dzsihád veszélyét hangsúlyozták, amely újabb zavargásokhoz és lincselésekhez vezetett. Ebből fejlődött ki Uttar Pradés elmúlt évtizedeinek legnagyobb népmozgása, és közvetlenül kihatott a választási eredményekre, amely a BJP elsöprő győzelmét biztosította a helyi választásokon (Mahaprastha 2020). Azóta ezt a jól bevált narratívát az ország többi részén is igyekeznek felhasználni, és több helyütt már törvények beiktatását is fontolgatják a szerelmi dzsihád megállítására, melyből arra következtethetünk, hogy az indiai politika és különösen az identitáspolitika alapjaiban változik meg a közösségi média hatására. A WhatsAppen terjedő álhírek megállítására maga a cég is külön stratégiát dolgozott ki: komoly reklámkampányba kezdtek, amelyben fiatalok hívták fel idősebb rokonaik figyelmét arra, hogy nem kell mindent elhinni, ami az interneten van. Ez különösen azon indiai jelenség kontextusában értelmezendő, hogy az indiai nagycsaládok előszeretettel alakítanak családi üzenetküldő csoportokat, ahol a tekintélytisztelet a való élethez hasonló módon jelenik meg. Amennyiben a továbbított üzenet megbízható, idősebb rokonoktól, barátoktól származik, azok valóságtartalmát akkor sem illik megkérdőjelezni, ha az egyébként feltűnően valószerűtlen. (Ponniah 2019). Természetesen az álhírek terjedésében nem a WhatsApp az egyedüli ludas, hanem a jelenséget érdemes az indiai nyilvánosság átalakulásának kontextusában vizsgálni. A vallásos alapon uszító álhírek televíziós csatornákon, internetes oldalakon és egyéb applikációkon is terjednek, így tehát ha valaki ellenőrizni is szeretné bizonyos gyanús hírek valóságtartalmát, könnyen előfordulhat, hogy más médiumokon keresztül is megerősítést nyer a téves információ (Banaji — Bhatt 2019: 3). Ebben fontos szerepet játszik Indiában is a Facebook, nemcsak a jobboldali oldalak aktivitása miatt, de hivatalosan is megerősítést nyert az, hogy a Facebook indiai moderätorai gyakran hunynak szemet iszlamoföb tartalmak felett (Christopher 2019), ugyanis a hatalmas indiai piachoz való hozzáférést nem meri kockáztatni a cég azzal, hogy nyíltan szembefordulna a domináns ideológiával. 2020 nyarán robbant ki a botrány annak kapcsán, hogy a Facebook-vállalat indiai képviselője, Ankhi Das ellentmondott a cég saját irányelveinek, és nem volt hajlandó eltiltani egy kormánypárti politikust a platform használatától, annak ellenére, hogy a többszázezer követővel rendelkező politikus rendszeresen muszlimellenes, vallási erőszakra uszító bejegyzéseket tett közzé (Purnell — Horowitz 2020). Az ügy minden lényeges politikai pártot megmozgatott, komoly politikai színezetet kapott, amely jogvitába is torkollott, és ugyan Ankhi Das távozásával fejeződött be 2020 novemberében, de az továbbra is igen kétséges maradt, hogy a lényeges változások be fognak-e következni a gyűlöletbeszéd és uszítás kettős mércéjével kapcsolatban. A technológia és az indiai diaszpóra kapcsán érdemes kiemelni az amerikai Szilikonvölgyben élő indiai diaszpórát, akik elsősorban számítástechnikával foglalkoznak, gyakran konzervatív, felső kasztbeli családokból származnak, és 114
