Page 116 [116]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
A Szangh Parivár tovább öntötte az olajat a tűzre, , Mentsük meg lányainkat
és menyeinket" címmel nagygyűlést szervezett, amelyen továbbra is a szerelmi
dzsihád veszélyét hangsúlyozták, amely újabb zavargásokhoz és lincselésekhez
vezetett. Ebből fejlődött ki Uttar Pradés elmúlt évtizedeinek legnagyobb nép¬
mozgása, és közvetlenül kihatott a választási eredményekre, amely a BJP elsöprő
győzelmét biztosította a helyi választásokon (Mahaprastha 2020). Azóta ezt a jól
bevált narratívát az ország többi részén is igyekeznek felhasználni, és több helyütt
már törvények beiktatását is fontolgatják a szerelmi dzsihád megállítására, melyből
arra következtethetünk, hogy az indiai politika és különösen az identitáspolitika
alapjaiban változik meg a közösségi média hatására.
A WhatsAppen terjedő álhírek megállítására maga a cég is külön stratégiát
dolgozott ki: komoly reklámkampányba kezdtek, amelyben fiatalok hívták fel
idősebb rokonaik figyelmét arra, hogy nem kell mindent elhinni, ami az interne¬
ten van. Ez különösen azon indiai jelenség kontextusában értelmezendő, hogy az
indiai nagycsaládok előszeretettel alakítanak családi üzenetküldő csoportokat,
ahol a tekintélytisztelet a való élethez hasonló módon jelenik meg. Amennyiben
a továbbított üzenet megbízható, idősebb rokonoktól, barátoktól származik, azok
valóságtartalmát akkor sem illik megkérdőjelezni, ha az egyébként feltűnően
valószerűtlen. (Ponniah 2019).
Természetesen az álhírek terjedésében nem a WhatsApp az egyedüli ludas,
hanem a jelenséget érdemes az indiai nyilvánosság átalakulásának kontextusá¬
ban vizsgálni. A vallásos alapon uszító álhírek televíziós csatornákon, internetes
oldalakon és egyéb applikációkon is terjednek, így tehát ha valaki ellenőrizni is
szeretné bizonyos gyanús hírek valóságtartalmát, könnyen előfordulhat, hogy
más médiumokon keresztül is megerősítést nyer a téves információ (Banaji —
Bhatt 2019: 3). Ebben fontos szerepet játszik Indiában is a Facebook, nemcsak a
jobboldali oldalak aktivitása miatt, de hivatalosan is megerősítést nyert az, hogy a
Facebook indiai moderätorai gyakran hunynak szemet iszlamoföb tartalmak felett
(Christopher 2019), ugyanis a hatalmas indiai piachoz való hozzáférést nem meri
kockáztatni a cég azzal, hogy nyíltan szembefordulna a domináns ideológiával.
2020 nyarán robbant ki a botrány annak kapcsán, hogy a Facebook-vállalat
indiai képviselője, Ankhi Das ellentmondott a cég saját irányelveinek, és nem volt
hajlandó eltiltani egy kormánypárti politikust a platform használatától, annak
ellenére, hogy a többszázezer követővel rendelkező politikus rendszeresen musz¬
limellenes, vallási erőszakra uszító bejegyzéseket tett közzé (Purnell — Horowitz
2020). Az ügy minden lényeges politikai pártot megmozgatott, komoly politikai
színezetet kapott, amely jogvitába is torkollott, és ugyan Ankhi Das távozásával
fejeződött be 2020 novemberében, de az továbbra is igen kétséges maradt, hogy
a lényeges változások be fognak-e következni a gyűlöletbeszéd és uszítás kettős
mércéjével kapcsolatban.
A technológia és az indiai diaszpóra kapcsán érdemes kiemelni az amerikai
Szilikonvölgyben élő indiai diaszpórát, akik elsősorban számítástechnikával
foglalkoznak, gyakran konzervatív, felső kasztbeli családokból származnak, és
114