Seite 82 [82]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
tartani a nyugati és indiai közönség elvárásai közötti különbségeket. Indiában a
tévénézők legnagyobb része nem az amerikai, európai vagy akár Indiában gyár¬
tott, angol nyelvű produkciókra kíváncsi. A televízió nézői elsősorban továbbra
is a háztartásbeli nők, akik jellemzően nem tudnak jól angolul, vagy legalábbis
szívesebben néznek hindi vagy regionális nyelvű tartalmakat, mint nem indiai
gyártmányú vagy nyelvű sorozatokat és filmeket (Bookwala 2018). A fordulatos,
szerelmi szálakkal és bosszúval teli történet és a népi hiedelmekre épülő termé¬
szetfeletti elemek mind a városi, mind pedig a vidéki közönséget megragadták,
bár a televíziós sorozatok nézői elsősorban nők közül kerültek ki (Bansal 2016).
A hindu mitológia egyéb negatív alakjai, úgymint a hulladémon és az ártó
szellemek inkább a hagyományosabb horrorkontextusban jelennek meg. A hulla¬
démon, vagyis szanszkritul vétála, modern hindi alakjában pedig bétál, egy olyan
démon, aki elsősorban a halottégetők területén fordul elő, vérrel és emberi hússal
táplálkozik, és nagy előszeretettel szállja meg a holttesteket. A pisácsa, vagyis ártó
szándékú démoni lény bár rendelkezik saját testtel, képes láthatatlanná válni vagy
megszállni más testét is, gyakran okoz betegségeket. Ezek az alakok bár komoly
mitológiai háttérrel rendelkeznek Dél-Ázsia különböző régióiban és vallásaiban,
a horrorfilmek műfajában általában leegyszerűsítve, egyfajta földöntúli, fenyegető
entitásként jelennek meg.
A hulladémon több sorozat keretében is megjelent a képernyőn. A Ramanad
Sagar-féle Ramayana sikerét kôvetéen készült el a Vikram Aur Betaal ([Vikram aur
Betäl], „Vikram &s a hullademon”, 1985, rend.: Ramanand Sagar) cimü sorozat,
amely a Hulladémon huszonöt meséje című szanszkrit mesegyűjtemény történeteit
dolgozta föl. A Hulladémon kerettörténetét Vikramáditja király és a hulladémon
beszélgetései adják, melynek során a hulladémon feladványokat ad a királynak,
akinek meg kell válaszolnia a történetek során feltett találós kérdéseket. Míg az
1985-ös sorozat a szanszkrit meséket dolgozta fel, a2020-as Betaal ([Betäl], rend.
Patrick Graham és Nikhil Mahajan) című netflixes sorozat már csupán nevében
kötődött a hulladémonhoz. A Betadl egy történelmi szálakat felvonultató zombi¬
sorozat, amelynek középpontjában a hulladémon erejét kihasználó élőhalott brit
gyarmatosító katonatiszt áll, akit eddig a törzsi területeken élők varázslata tartott
kordában, azonban a törzsi területek ásványkincseire törő kapitalizmus szabadjára
enged. A hulladémon tehátitt eltávolodik az eredeti történettől, sokkal inkább egy
általános túlvilági negatív figurát szimbolizál.
Hasonlóképp jelenik meg a pisácsa is aképernyőn. Az It Lives Inside (2023, rend.:
Bishal Dutta) című film az indiai diaszpóra kontextusában jeleníti meg a pisácsát,
aki ebben a filmben lélek- és húsevő szörny. A főszereplő, Sam indiai származású
amerikai család gyermeke, aki próbálja magát eltávolítani kulturális örökségétől a
könnyebb beilleszkedés érdekében, azonban kénytelen újra kapcsolódni gyökerei¬
hez annakérdekében, hogy a hindu mitológiából származó szörnnyel fel tudja venni
a harcot. A film címe így nemcsak a szörnyre, de a kulturális háttérre is vonatkozik:
a bevándorló közösségek kultúravesztését megbosszuló szörny azt szimbolizálja,
hogy az örökség is az emberben él, szándéktól függetlenül (Crump 2023).
80