háttérben csobogó vízesés arra a filmes hagyományra is emlékeztet, amely a férfiak
szexuális beteljesülésére utal különböző vízesésekkel, szökőkutakkal és hasonló
vízoszlopok bemutatásával.
A szerelmespár viselkedése is igen tipikusnak mondható. Páró, a szende szűz
társadalmi elvárásainak megfelelve, a gópíkhoz hasonlóan eleinte próbál méltóság¬
teljesen ellenállni Dévdász közeledésének: lefröcsköli és faképnél hagyja, Dévdász
azonban figyelembe sem veszi az ellenállását. Mindeközben azonban Páró tüskébe
lép, és addig nem tud továbbmenni, amíg Dévdász ki nem húzza azt a lábából,
ő pedig kiélvezi azt, hogy Páró ideiglenesen a fogságába került. Hátracsavarja a
karját, és egyesével leveszi a mozgásképtelen Páró ékszereit. Páró nem is mutat
különösebb ellenállást, alig leplezett élvezettel tűri, hogy Dévdász megfossza ék¬
szereitől. Hasonló jeleneteket gyakran láthatunk a filmek nászéjszakát ábrázoló
jeleneteiben, amikor az újdonsült pár fizikai közeledésének első lépése, hogy a férj
eltávolítja a nehéz esküvői ékszereket feleségéről, miközben az új asszony lesütött
szemmel, szégyenkezve tűri ezt. Dévdász és Páró ennél tovább is mennek, Dévdász
még Páró fátylát is lerántja, és végül a folyópartra fekteti, hogy kihúzza a lábából a
tüskét. A tüske szimbolikus jelentéstartalma is fontos a dalban, ugyanis gyakran
szimbolizálja a szíven a szerelem következtében esett sebeket, de sokkal direktebb
erotikus konnotációja is lehet, és azzal, hogy Páró lábába tüske állt, valójában akár
aztis kifejezhetik, hogy Páró és Dévdász egymáséi lettek. Ezt abenyomást erősíti
Páró viselkedése is. Az ékszerek, illetve a fátyol úgy hagyják el Páró testét, mint
Páró-Rádhát a társadalmi elvárásokhoz való ragaszkodás. Viselkedése igencsak
ellentmondásos: bár valamilyen szintű ellenállást mutat Dévdász közeledésével
szemben, láthatólag élvezi is a férfi lehengerlő közeledését.
Mindeközben a Shreya Ghoshal énekesnő magas, kislányos hangját kölcsönözve
arról énekel, hogy a kedvesnek el kellene engednie a karját, ugyanis ez az agresszív
közeledés félelmet kelt benne. A dalszöveg régies hindí nyelvezeten íródott, amely
a bradzs nyelvű, Krisnához kapcsolódó költői nyelvet imitálja.
Modern, nyugati nézői szemmel Dévdász viselkedése meglehetősen agresszívnek
tűnik, hiszen Párónak egyrészt fizikai fájdalmat okoz, azzal, hogy hátracsavarja
a karját, valamint nem húzza ki a lábából a tüskét, másrészt pedig azt sem veszi
figyelembe, hogy Páró akaratán kívül történnek ezek az események. Fontos meg¬
jegyezni azonban, hogy az indiai filmekben bemutatott udvarlási szokásoknak