Page 64 [64]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
elkényeztetett, gazdag fiatal férfinek és szomszédjának, a bájos, ámde szerényebb
körülmények közül származó Párónak a tragikus szerelmi történetét meséli el.
Dévdász és Páró gyermekkorukban legjobb barátok voltak, mígnem Dévdász
külföldre nem ment tanulni. Mire visszatér a faluba, már kifinomult úriemberré,
Páró pedig kivételes szépségű fiatal nővé cseperedett, így szinte természetes, hogy
egymásba szeretnek. Dévdász családja rossz szemmel nézi a kapcsolatot nemcsak
a vagyoni, de társadalmi különbségek miatt is, különös tekintettel arra, hogy Páró
édesanyja kurtizánok leszármazottja. Dévdász családja így nyilvánosan megalázza
Páró családját azzal, hogy elutasítják a frigyet. Dévdász sértetten elhagyja a szülői
házat, és egy bordélyházban keres vigasztalódást, Párót pedig szülei férjhez adják
egy idősebb és gazdagabb férfihez, aki csupán reprezentatív feladatokat is ellátó
házvezetőnőként számít rá. Annak ellenére, hogy a bordélyban Dévdásznak nagy
szeretettel viseli gondját Csandramukhíi, az aranyszívű kurtizán, Dévdász egyre
mélyebbre süllyed az alkoholizmusba, amely végül a vesztét is okozza. Utolsó útja
Páró házához vezet és Páró férjének küszöbén éri a halál, anélkül, hogy utoljára
találkozhattak volna.
A film első felében még van remény arra, hogy a társadalmi különbségek ellenére
Páró és Dévdasz szerelme beteljestilhessen, és a Radha—Krisna dal pontosan abban
a pillanatban hangzik el, amikor a szerelmesek még elhiszik, hogy van számukra
jövő. Azonban mindeközben a nézők számára világossá válik, hogy Dévdász és Páró
valójában családi ármány áldozatává váltak, és nem lehetnek egymáséi. A Morey
Piya című dalkét párhuzamos tér- és idősíkon játszódik, amelyet azonban összeköt
a Rádhá-Krisna szál és a történetmesélési hagyomány ábrázolása.
Az egyik síkon Páró és Dévdász évődnek egymással, pontosan úgy, ahogy a
legendák alapján Rádhá és Krisna tették azt. Ugyan a film a 20. század elején ját¬
szódik, de időben és térben is máshová repíti a főhősöket. A dal éjszaka, egy folyó
partján, a természet ölén játszódik, távol a társadalom és család figyelő tekintetétől.
Itt Párónak és Dévdásznak nem kell az illemmel foglalkoznia, mi több, Krisna és
Rádhá bőrébe bújva olyan érzéseknek is hangot adhatnak, amelyre egyébként
nem lenne lehetőségük. A társadalomtól és a valóságtól való elszakadást a videó
bukolikus hangulata is hangsúlyozza, amely élesen elkülönül a film 20. századi
eleji, felső középosztálybeli miliőjétől. Páró és Dévdász éjszaka, az ezüstös fényben
fürdő folyó partján találkoznak. Páró finom selyem szárít és dús ékszereket visel,
fején vizeskorsókat egyensúlyoz, Dévdász pedig a folyó túlpartjáról, a bokrok
rejtekéből figyeli, ahogy Páró kecsesen vizet merít.
Valójában a dal allegorikus jellegét már a kezdő jelenet is megalapozza, hiszen
felettébb valószerűtlen, hogy a felső középosztálybeli Párónak ilyen jellegű házi¬
munkát kelljen végeznie, ráadásul éjszaka. A dal beillesztésének célja egyértelműen
az tehát, hogy a nézők képzeletébe idézze a Rádhá-Krisna-mítosz szimbólum¬
rendszerét. Már maga a dal helyszíne is jelentőségteljes: Páró és Dévdász vízzel
játszadoznak, amely gyakori eleme a Krisna-mitológiának is. Mint már említettem,
Krisna nagy előszeretettel fröcskölte a gópíkat, de a tehenészlányok is gyakran
próbálták vízzel lehűteni a túlfűtött Krisnát. A mitológiai asszociációkon kívül a
62