OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN a legjobban ismert legendákon alapuló standard képkészlettel dolgoznak. Ezeket a képeket minden hallgató olyan jól ismeri, hogy az énekesnek elég csak utalnia Krisna életének bizonyos részleteire ezekkel a jelzőkkel (pl. Krisna neve helyett azt a jelzőt használni, hogy Hegytartó vagyis Giridhar), a hallgatók fantáziájában ez előhívja az egész mitológiai történetet Indra isten haragjáról és a hegyről, amelyet Krisna a lábujjával tartott meg (Du Perron, 2007: 10, 14). A filmdalok dalszövegei is hasonlóképp működnek. Itt Krisna alakja szintén gyakran jelenik meg, különösen a Rádhával való kapcsolat és a vágyakozás kontextusában. Gyakran találhatunk Krisna tetteit felidéző dalokat olyan filmekben is, amelyek egyébként modern környezetben játszódnak. Ennek az elsődleges oka az előbbiekben említett kiterjesztett jelentéstartalomban keresendő. Amennyiben egy filmdal Krisna és Rádhá évődéséről szól, akkor a nézők körében a jól ismert mitológiai asszociációk révén egy extra jelentéstartalom is kialakul, és felidézik az egész mitológiai környezetet és az átvitt jelentéstartalmat is. Amikor egy lány tehát Krisnának szólítja a szerelmét, akkor a néző rögtön tudni fogja, hogy a filmkészítők féltékenységet akarnak ábrázolni vagy esetleg szerelmes és erotikus hangulatot akarnak megidézni. Mindez elsősorban akkor érdekes, ha figyelembe vesszük az indiai társadalmat és különösen az indiai filmkészítést jellemző prüdériát. A házasságon kívüli szerelmi kapcsolatokat továbbra is elítéli a társadalom konzervatív rétege. Így Krisna és Rádhá szerelme több okból is igen problematikusnak számíthatna ahagyományosindiai társadalom felfogása szerint: Rádhá jóvalidősebb volt Krisnánál, és a legtöbb legenda szerint férjezett asszony is volt. Ezenkívül nemcsak, hogy sosem léptek házasságra, de még csak monogám kapcsolatra se korlátozták magukat. Krisna és Rádhá kapcsolata tehát így azon kevés szerelmi viszonyok közé tartozik, amelyek bár áthágnak minden társadalmi szabályt és szokást, mégis az indiai psziché és közös kulturális tudat elfogadott részének számítanak. Bár az indiai társadalomban a nők erénye még mindig mindennél többet számít, a frigy fenntartása pedig akkor is fontos, ha az teljesen működésképtelen, igen meglepő az, hogy Krisna és Rádhá konvenciókat áthágó kapcsolata általánosan elfogadott, mi több, szentként tisztelt. Az elterjedt teológiai okfejtés erre azonban az, hogy mivel Krisna valójában a legfőbb istenség földi megjelenési formája, ezért a gópík és Rádhá szerelme nem számít transzgresszívnek, csupán azt jelképezi, hogy az isten lényének való behódolás elkerülhetetlen. Ez az általános elfogadás azt is jelenti, hogy a szent és világi szerelem párhuzamba állítása nagy potenciált rejt magában, amelyet a filmdalokban is fel tudnak használni. Rádhá és Krisna legendás szerelme és ennek modern, szimbolikus értelmezése így egyfajta hidat képez a modern és hagyományos indiai értékrend között a szerelmi és szexuális kapcsolatok ábrázolását illetően. Napjaink Indiájának moralitásában ugyanis továbbra is egyfajta kettősséget figyelhetünk meg: a viktoriánus erkölcs még mindig fontos szerepet játszik, anemek gyakran egymástól elzárva nevelkednek föl, és a házasság előtti kapcsolatokra gyakran nem néznek jó szemmel a szülők, illetve a társadalom szélesebb rétegei. Továbbra is fontos a szerzett házasság szerepe, és a házasság elsősorban két család és nem két egyén 60