Oldal 62 [62]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
a legjobban ismert legendákon alapuló standard képkészlettel dolgoznak. Ezeket
a képeket minden hallgató olyan jól ismeri, hogy az énekesnek elég csak utalnia
Krisna életének bizonyos részleteire ezekkel a jelzőkkel (pl. Krisna neve helyett azt
a jelzőt használni, hogy Hegytartó vagyis Giridhar), a hallgatók fantáziájában ez
előhívja az egész mitológiai történetet Indra isten haragjáról és a hegyről, amelyet
Krisna a lábujjával tartott meg (Du Perron, 2007: 10, 14).
A filmdalok dalszövegei is hasonlóképp működnek. Itt Krisna alakja szintén
gyakran jelenik meg, különösen a Rádhával való kapcsolat és a vágyakozás kont¬
extusában. Gyakran találhatunk Krisna tetteit felidéző dalokat olyan filmekben
is, amelyek egyébként modern környezetben játszódnak. Ennek az elsődleges oka
az előbbiekben említett kiterjesztett jelentéstartalomban keresendő. Amennyiben
egy filmdal Krisna és Rádhá évődéséről szól, akkor a nézők körében a jól ismert
mitológiai asszociációk révén egy extra jelentéstartalom is kialakul, és felidézik az
egész mitológiai környezetet és az átvitt jelentéstartalmat is. Amikor egy lány tehát
Krisnának szólítja a szerelmét, akkor a néző rögtön tudni fogja, hogy a filmkészítők
féltékenységet akarnak ábrázolni vagy esetleg szerelmes és erotikus hangulatot
akarnak megidézni. Mindez elsősorban akkor érdekes, ha figyelembe vesszük az
indiai társadalmat és különösen az indiai filmkészítést jellemző prüdériát. A há¬
zasságon kívüli szerelmi kapcsolatokat továbbra is elítéli a társadalom konzervatív
rétege. Így Krisna és Rádhá szerelme több okból is igen problematikusnak számít¬
hatna ahagyományosindiai társadalom felfogása szerint: Rádhá jóvalidősebb volt
Krisnánál, és a legtöbb legenda szerint férjezett asszony is volt. Ezenkívül nemcsak,
hogy sosem léptek házasságra, de még csak monogám kapcsolatra se korlátozták
magukat. Krisna és Rádhá kapcsolata tehát így azon kevés szerelmi viszonyok közé
tartozik, amelyek bár áthágnak minden társadalmi szabályt és szokást, mégis az
indiai psziché és közös kulturális tudat elfogadott részének számítanak. Bár az
indiai társadalomban a nők erénye még mindig mindennél többet számít, a frigy
fenntartása pedig akkor is fontos, ha az teljesen működésképtelen, igen meglepő
az, hogy Krisna és Rádhá konvenciókat áthágó kapcsolata általánosan elfogadott,
mi több, szentként tisztelt. Az elterjedt teológiai okfejtés erre azonban az, hogy
mivel Krisna valójában a legfőbb istenség földi megjelenési formája, ezért a gópík
és Rádhá szerelme nem számít transzgresszívnek, csupán azt jelképezi, hogy az
isten lényének való behódolás elkerülhetetlen.
Ez az általános elfogadás azt is jelenti, hogy a szent és világi szerelem párhu¬
zamba állítása nagy potenciált rejt magában, amelyet a filmdalokban is fel tudnak
használni. Rádhá és Krisna legendás szerelme és ennek modern, szimbolikus
értelmezése így egyfajta hidat képez a modern és hagyományos indiai értékrend
között a szerelmi és szexuális kapcsolatok ábrázolását illetően. Napjaink Indiájá¬
nak moralitásában ugyanis továbbra is egyfajta kettősséget figyelhetünk meg: a
viktoriánus erkölcs még mindig fontos szerepet játszik, anemek gyakran egymástól
elzárva nevelkednek föl, és a házasság előtti kapcsolatokra gyakran nem néznek
jó szemmel a szülők, illetve a társadalom szélesebb rétegei. Továbbra is fontos a
szerzett házasság szerepe, és a házasság elsősorban két család és nem két egyén
60