Oldal 59 [59]
III. ISTENEK, DÉMONOK ÉS KÍSÉRTETEKA KÉPERNYŐN
A legenda szerint Krisna Mathurá királyságában született, de miután a zsarnok
uralkodó, Kansza egy jóslatból megtudta, hogy Krisna felnőve le fogja őt győzni,
megkísérelte elpusztítani a gyermeket és szüleit is. Krisna azonban azért született
a Földre, hogy megölje Kanszát, ezért a gonosz terv természetesen nem sikerülhe¬
tett. Apja kimenekítette a csecsemő Krisnát és testvérét, Balarámát a városból és a
környékben élő tehénpásztorok gondjára bízta. Krisna így a faluban nevelkedett fel,
mit sem sejtve királyi származásáról. Huncut gyermekké cseperedett, aki minden
adandó alkalmat kihasznált különböző csínytevésekre. Szerette megdézsmálni a
frissen köpült édes vajat és egyéb tejtermékeket is, nem kis bosszúságot okozva a
faluban élő asszonyoknak. Isteni eredetéből fakadó bájának és szépségének hála
azonban senkisem tudott rá tartósan haragudni (Hawley 1989: 8-9). Különösen,
hogya gyermek Krisna isteni természete és földöntúli képességei több helyzetben
is megmutatkoztak: egyszer egy egész hegyet emelt meg pusztán a lábujjával azért,
hogy a hegyet esernyőként a falu népe fölé tartva megvédje őket a haragos viha¬
risten, Indra zivatarától. Más alkalommal pedig a folyóban élő, legyőzhetetlennek
hitt kígyódémon fölött győzedelmeskedett játékos módon (Bangha - Déri 1998).
Az idő múlásával érdeklődése a tejtermékek felől a tehenészlányok, a gópík
irányába fordult. A dél-ázsiai udvarlási szokásoknak megfelelően vonzalmát leg¬
inkább azzal fejezte ki, hogy folyamatosan zaklatta őket, néha még a fürdőző gópík
ruháitis ellopta, csakhogy gyönyörködhessen meztelen testükben (Hawley 1989:
15). Egy alkalommal pedig Krisna addig nem engedte a gópíkat útjukra, amíg nem
dézsmálhatta meg a vajat és aludttejet, amivel a tehenészlányok épp a piacra siettek.
A tehenészlányok ellenálltak, ezért Krisna eltörte üveg karpereceiket, megtépte
fátylukat és blúzukat, és szétzúzta agyagedényeiket is. Mi több, vizet fröcskölt a
ruhájukra, hogy az nedvesen rájuk tapadjon és szemügyre vehesse idomaikat (Du
Perron 2007: 43). Gyakran csalta őket lépre a kútnál vagy a folyóparton is, ahová
vizet meríteni mentek. Kezdeti ellenállásuk ellenére Krisna emberfeletti csábe¬
rejének köszönhetően hamarosan maguk mögött hagyták a világi elvárásokat és
átadták magukat az isteni szenvedélynek (Pauwels 2010: 9).
Annak ellenére, hogy Krisna bárkit megkaphatott, az egyetlen gépi aki őt is
tartósan érdekelte, az Rádhá volt. Ugyan Rádhá egy idősebb, férjes asszony volt,
azonban a legendák szerint ez nem állt szenvedélyes viszonyuk útjába. Rádhá
féltékenyen őrizte Krisnát, aki viszont továbbra is szívesen játszadozott a többi
tehenészlánnyal is. Különösen akkor bolondultak utána a gópík, amikor Krisna
furulyáján játszott nekik. Ekkor az összes tehenészlány körtáncot járva táncra
perdült Krisna körül, a furulya isteni erejének és Krisna emberfeletti vonzerejének
hála mégis mind azt gondolták, hogy Krisna csak velük táncol (Ions 1987: 67).
A Krisna és a gópík közötti szerelmi játékok állnak a hólíi, az Európában is jól
ismert színek ünnepének középpontjában. A legenda szerint a sötét bőrű Krisna
azért kente be különböző színes festékekkel Rádhá világos bőrét, mert féltékeny
volt az indiai szépségideál szerint kívánatosabb fehér bőrre, és azt akarta, hogy
Rádhával jobban hasonlítsanak egymásra. Indiában a mai napig él a hólítársadalmi
konvenciókat áthágó jellege, és továbbra is egy olyan napként ünneplik, amikor
57