Oldal 56 [56]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN is adott neki, melyek közül a legutolsó Szatjaván élete volt. Ezt követően Szávitri és Szatjaván továbbra is boldogan éltek együtt, Szávitrí pedig a hinduizmus egyik ideálképévé vált, hindu asszonyok gyakran mutatnak be púdzsát a tiszteletére annak érdekében, hogy az ő férjük élete is biztonságban legyen Jamától. A férje életéért magával a halállal isszembenéző nő motívuma különösen népszerű a hagyományos női szerepeket propagáló indiai moziban. Az 1920-as évektől kezdve több feldolgozása is született a történetnek, azonban talán a legnépszerűbb változat az 1992-es Roja (IRódzsál, , Rózsa" című tamil film, amelyet Mani Ratnam rendezett. A film a kasmíri konfliktus kontextusában meséli el a férjét megmentő nő történetét. Amikor a fiatal és ártatlan tamil házaspár, Ródzsá és Risi Kasmírba kerülnek, Risit elrabolják a Pakisztánhoz való csatlakozást szorgalmazó kasmíri terroristák. Az indiai állam képviselői nem veszik komolyan a helyzetet és nem sietnek Risi megmentésére. Ródzsának emberfeletti erőfeszítések árán kell megygyőznie a vezetőket arról, hogy szabadítsák ki Risit. Azzal, ahogy a saját biztonságát és kényelmét feladva kampányol férje életéért, egyfajta modern Szävitrive välik.” Az Eklavya: The Royal Guard (2007, rend.: Vidhu Vinod Chopra) című film a Mahábhárata Éklavja-történetét dolgozza fel, amely a kasztkülönbségek és a dharma fenntartásának egyik legikonikusabb története. Éklavja, a kaszton kívüli törzsi társadalomból származó fiú szeretett volna megtanulni íjászkodni Drónától, a Pándava és Kaurava fivérek oktatójától, azonban származása okán ebben nem lehetett része. Ezért az erdőben faragott magának egy Drónát ábrázoló szobrot, és azt fogadta el gurujaként. Mikor a Pándava fivérek megtudták, hogy a szempontjukból alantas származású Éklavja túlszárnyalta a világ legjobb íjászának hírében álló Ardzsunát, azt követelték Drónától, hogy állítsa vissza a társadalmi hierarchiát. Dróna így kénytelen rendet tenni: azt kéri Éklavjától, hogy vágja le mutatóujját és azt adja neki gurudaksina, vagyis a guru számára felajánlott ajándék gyanánt. Ezzel egy időre megfosztja Éklavját az íjászkodás képességétől, és lehetővé teszi Ardzsuna számára, hogy továbbra is ő legyen a legjobb íjász. A film érdekes módon értelmezi újra a klasszikus történetet, ugyanis a modern adaptációban Éklavja egy elszegényedett királyi család hűséges őre, és titokban a trónörökös vér szerinti apja is. Amikor a trónörökös merényletet szervez a király ellen, Éklavjának a dharma fenntartása érdekében meg kellene ölnie saját fiát, azonban erre nem képes. Vijay Mishra szerint ezzel a film a dharma fogalmat a 21. század számára értelmezi újra, amikor már nem létezhetnek abszolút igazságok (Mishra 2011: 585). Amint azt a fentebbiekben láthattuk, a Mahábhárata populáris kultúrára gyakorolt hatása elsősorban a benne foglalt megannyi rövidebb történet megtermékenyítő ereje miatt jelentős. Ezek a történetek gyakran általános érvényű igazságokat fogalmaznak meg a különböző kasztok, illetve nemek számára előírt "7 A film az önfeláldozó nő alakjának idealizálásán kívül különösen érdekes az indiai nacionalizmus szempontjából is, ugyanis tárgyalja az észak- és dél-indiai kulturális különbségeket, és amellett érvel, hogy a dél-indiaiak számára is ugyanolyan fontos India egysége. Emellett megteremtette a Kasmír-filmek egy új műfaját, amelyben a földi paradicsomként ábrázolt Kasmír-völgy idealizált szépségét állítja szembe a terrorizmus poklával (Szivák 2021: 21). 54
