Oldal 55 [55]
OCR
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN A Mahábhárata kerettörténetének adaptäciöjakent szoktäk emliteni a Kalyug ([Kaljug], , A sötétség kora") című 1981-es filmet, amelyet Shyam Benegal rendezett. Ez a film két igen sikeres üzletember versengő családjairól szól, akik egymás vesztét okozzák a vagyon kergetésével. A film címe egyszerre utal a Mahábháratához való kapcsolódásra, illetve az üzleti élet erkölcstelenségére, ugyanis a kaljug a hindu időfelfogás szerint az a világkorszak, amikor a dnarma a legkevésbé érvényesül, és ez a Mahábhárata nagy háborújával vette kezdetét (Lutgendorf 2007: 21). A közel harminc évvel későbbi Raajneeti (IRádzsníti)], , Politika” 2010, rend.: Prakash Jha) című film kortárs politikai játszmák világába ülteti át a történetet. Mindkét film modernizálta a szereplők foglalkozását és társadalmi helyzetét, de az alapvető motivációk és rokonsági szálak változatlanul maradtak. Az üzleti világ és a politika az uralkodás modern szimbólumaként jelennek meg, és mindkét film meglehetősen kritikusan áll a hatalom utáni vágyakozáshoz, amely akár még családi kapcsolatokat is képes romba dönteni. Ezek a filmek azért is figyelemreméltóak, mert az indiai filmek csak ritkán foglalkoznak a politika működésének kérdéskörével, ezért ez az állásfoglalás kifejezetten elgondolkodtató. A Mahábháratában szereplő melléktörténetek közül több is felbukkan motívumok vagy szereplők szintjén különböző filmekben. Ezek közül a Sakuntalá, Szavitri és Ékalavja történetével foglalkozunk részletesebben. A Mahábháratában szereplő eredeti Sakuntalá-történet Sakuntalá, az erdőben élő ártatlan lány és Dusjanta király szerelméről szólt. Találkozásukkor a király megesküdött, hogy ha Sakuntalá gyermeket szül, az ő fia lesz a trónörökös. Sakuntalá valóban életet adott egy fiúgyermeknek, azonban amikor később felkeresik a királyt, úgy tesz, mintha nem emlékezne sem Sakuntalára, sem az ígéretére. Végül egy égi hang emlékezteti a királyt az ígéretére, amelynek eleget is tesz. A történet legszélesebb körben ismert feldolgozása azonban Kálidásza, a nagy szanszkrit költő és dc-ámaíró nevéhez fűződik, aki a Mahábháratában szereplő történetet hosszabban kidolgozta és némileg megis változtatta. Kálidásza művében a király egy gyűrűt adott Sakuntalának szerelme zálogául, azonban egy átok következtében elfelejtette Sakuntalát és a házasságkötést is. Sakuntalá pedig elveszítette a gyűrűt, amelyet a királytól kapott, de csak akkor egyesülhetett újra a család, amikor a gyűrű újra előkerült, és megtört az átok. A történet és dráma sokféle feldolgozásban jelent meg, többek között V. Shantaram 1943-as filmjében is (Chatterjee 2007:66), valamint a már korábban említett Ram Teri Ganga Maili című filmben, ahol a főhős kénytelen elhagyni vidéki szerelmét és csak nagy nehézségek után tudnak újra együtt élni. A másik gyakran előkerülő Mahábhárata-történet Szávitri és a Szatjaván herceg története. Szávitrínak lehetősége nyílt arra, hogy saját férjet válasszon, ő pedig a minden szempontból kivételes adottságokkal rendelkező Szatjaván herceget választotta annak ellenére, hogy a bölcsek jóslata szerint a herceg egy évvel a házasságkötésük után meg fog halni. Szávitrít ez sem tántorította el, boldogan éltek férjével, míg a megjósolt napon Jama, a halál istene meg nem jelent, hogy elvigye magával Szatjavánt. Szávitrí hű asszonyként követte férjét az alvilágba, és olyan ékesszólásról és elkötelezettségről tett tanulságot, hogy Jama több kegyet 53
