Oldal 54 [54]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
hosszú évadokon keresztül futnak különböző indiai televíziós csatornákon, az
eposz ezen feldolgozása kevésbé váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Valószínűleg
azért, mert túlságosan követte a szappanoperák és a filmek vizuális nyelvezetét, és
a feldolgozás meglehetős hasonlóságot mutatott Ekta Kapoor egyéb sorozataival,
amelyek általában az anyós-meny konfliktus különböző aspektusait tárgyalják. Ez
visszás érzést váltott ki a nézőkben, akik spirituálisabb és emelkedettebb élményre
vágytak. Különösen sok kritikát kapott a sorozat azért, mert nem egy , autentikus"
verzióját készítette ela Mahábháratának, hanem a díszletekben és jelmezekben is
a nyugati kosztümös filmeket, például a Tróját (2004, rend.: Wolfgang Petersen)
másolta (Roy 2008).
A Mahábháratából jóval kevesebb filmes feldolgozás készült. A Mahábhárata
egyetlen, direkt filmes adaptációja így Peter Brooks angol rendező 1989-es pro¬
dukciója, amely azonban az indiai közönség körében nem lett népszerű. Feltételez¬
hetőleg azért, mert a rendező a történet kultúrákon átívelő, morális aspektusaira
koncentrált, és így figyelmen kívül hagyta az indiai konvenciókat, amelyeket pedig
az ilyen nagy kulturális jelentőséggel rendelkező történet ábrázolásánál elvárt
volna a közönség. Különösen elidegenítő hatással bírt, hogy a szereplőgárdát is
nemzetközi mezőnyből állította össze. A kulcsszereplők főként európaiak voltak,
de a mellékszerepekben is túlnyomórészt afrikai, illetve ázsiai színészek tűntek
föl, indiaiak szinte meg sem jelentek, ezért a vallásos megtekintési élmény, amely
a Ramayana, illetve B.R. Chopra Mahabharatája esetében olyan fontos volt, egy¬
általán nem volt jelen.
35 Érdekes megjegyezni, hogy az autenticitás itt elsősorban az 1988-as Mahabharataval kap¬
csolatban értendő, vagyis a régi sorozat itt is kialakított egy olyan formanyelvet, amelyhez a
későbbi feldolgozásokat mérik.
Amint azt a fentebbiekben láthattuk, fontos kérdéskör a feldolgozások tekintetében a mo¬
dernitás és autenticitás kérdése. Hisz míg a Ramayana azért lett népszerű, mert modern
köntösben mutatta be a klasszikus eposzt, a Mahabharata pont, hogy túl modernnek számított
és túlságosan nyugatiasnak. Feltételezhetjük tehát, hogy létrejött egyfajta közmegegyezés a
közízlésben, hogy mi számít még elfogadhatónak. A külföldi rendező által, külföldi szerep¬
lőkkel forgatott Mahabharata-film pedig teljesen kívül esik ezeken a konvenciókon.
36
52