Oldal 51 [51]
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN
hírt vigyenek arról, hogy mielőtt India (Bhárat) bármelyik lányára kezet emelne
egy férfi, akkor tudja, hogy milyen bosszúra számíthat. Feminista nézőpontból is
elég sok problémát felvet ez az atyáskodó álláspont, azonban sokkal érdekesebb a
történelmi anakronizmus okán, ugyanis India/Bhárat mint társadalmi-politikai
egység ekkor még nem is létezett, tehát ez egyértelműen a mai közönségnek címzett
kiszólás. Rághav és a jelen politikai irányzatainak kapcsolatát hangsúlyozandó, ezt
követően megemlíti a sáfrányszínű zászlót is, amelyet az ellenség szívébe kell szúrni.
A sáfrányos zászló mint a harcos hinduizmus szimbóluma gyakran megjelenik a
kormánypárt retorikájában, azonban ebben a kontextusban azért is különösen
érdekes, mert egyenlőségjelet tesz a hindu vallás szimbolikája és a moralitás közé
- annak ellenére, hogy az ellenfél is elkötelezett Siva-hívő, ? tehát szintén hindu.
Így a film készítésének és fogadtatásának kontextusais érdekes lehet filmtörténeti
szempontból. Egyrészről a filmbe befektetett tőke nagysága, illetve a filmet övező
figyelem is amellett tanúskodnak, hogy a Rámájana továbbra is aktuális és fontos
része a közbeszédnek, különösen a politikai hinduizmus által átjárt légkörben.
Viszont megfigyelhetjük aztis, hogy a hindutva ideológiája által teremtett légkört
kiszolgálni kívánó filmkészítők mennyire borotvaélen táncolnak. Olybá tűnik, hogy
az eposzokhoz csak az nyúlhat hozzá, akit erre a politikai elit felhatalmaz, különben
kénytelenek elviselni a politikai támadásokat, bojkottokat és akár életveszélyes
fenyegetéseket is — ahogy ezt a Sita Sings the Blues vagy a Fire című film esetében
is láttuk. Kifejezetten érdekes a film fogadtatását ebben a kontextusban is meg¬
vizsgálni, ugyanis bár a filmkészítők mindent megtettek annak érdekében, hogy a
kurrens politikai ízlésnek megfelelően készítsék el a filmet, valójában kifejezetten
rosszul jöttek ki a helyzetből. Az anyagi veszteségen túl személyes félelmek is
felmerültek, Manoj Muntashir Shukla dramaturg például már az életét féltette a
rengeteg fenyegetés hatására, és védelmet kért és kapott a mumbai rendőrségtől
(Khuranna 2023).
Továbbá pedig abból a szempontból is figyelemre méltó, hogy az Adipurush
megerősítette a Ramanand Sagar-féle Rámájana-feldolgozás kanonikus jellegét,
ugyanis a kritikák nagy része ehhez hasonlította, és azt sérelmezte, hogy nem
sikerült megütnie a Ramayana ältal felállított mércét. Tovább erősítette a par¬
huzamot, hogy a Ramayana-sorozat színészeit, illetve Ramanand Sagar rendező
fiát is megszólították az ügyben, és mindannyian elítélően nyilatkoztak a filmről
(Indian Express 2022).
Az Adipurush tehát bár az eposz hagyományos megközelítését igyekezett a
legmodernebb technológia és a nyugati filmes műfajok, elsősorban a fantasy ele¬
meivel vegyíteni, aközönség körében nem vált sikeressé. Ettől függetlenül érdemes
foglalkozni ezzel a próbálkozással, elsősorban a film tágabb kontextusát figye¬
lembe véve. Kiemelhetjük azért, mert a dél-indiai filmiparra jellemző történelmi
kalandfilmek műfaját igyekezett hasonlóan monumentális látványvilággal a hindi
” Ennek ékes bizonyítéka, hogy néhány jelenettel korábban még arról volt szó, hogy amíg Si¬
vának szánt áldozatát nem mutatja be Lankés, addig nem fog semmilyen más tevékenységbe
belefogni, tehát megtámadni is ekkor érdemes.
49