HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
szerelmüket. A , Tu Hai Sheetal Dhaara" ([Tú hai sítal dhárál, , Te vagy a hűs forrás"
című dal bár a hindi filmek szinte összes romantikus toposzát megjeleníti, így a
természet csodáit a szerelem szépségeihez hasonlító háttér vagy a világ szépsé¬
geit az ártatlan hősnőnek megmutató hős szerepeltetését is, Raghav és Dzsanaki
távol tartják magukat az éneklés morálisan megkérdőjelezhető tevékenységétől,
romantikus érzelmeiket csupán a háttérben játszódó férfi—női duett érzékelteti."
Szintén elmarad az erotikusan túlfűtött táncolás: Dzsánakíés Rághav egymáshoz
sem érnek a dal során, még a hindi filmek explicit tartalmaktól tartózkodó módján
bevett, hírhedt , erkölcsös csókjelenete" sem szerepel, amikor a férfi szereplő a
daljelenet katartikus pillanatában nem szájon, hanem arcon vagy nyakon csókolja
a hősnőt. A dal elején ugyan egymás felé fut a két szereplő, de még az ölelés előtt
megtorpannak, és a továbbiakban is inkább csak Dzsánakíi elragadtatott pillantásai
árulkodnak a két szereplő közötti bensőséges viszonyról.
A továbbiakban a szereplőket igyekeztek a konzervatív ábrázolásmód jegyében
megjeleníteni. Dzsánaki a hagyományos Szítá-szerepet testesíti meg: elsősorban
erkölcsös és visszafogott szépsége teszi vonzóvá. Ezzel kifejezetten a hindi filmek
hagyományaiba illeszkedik, hisz a hősnőknek hagyományosan gyakran csak
dekorációs szerep jut: szépségük okán tudnak nyomot hagyni a filmben, ugyanis
szerepük általában rendkívül csekély. Az Adipurush is ezt a mintázatot követi, Szítá
legfeljebb a szépséges katalizátor szerepét tölti be, de nem járul hozzá tevékenyen
az események alakításához. Rághav ábrázolásmódja is követi az eposzi és filmes
konvenciókat: a legszebb, legjobb és leghősiesebb férfiként ábrázolja a film. Ember¬
feletti képességeivel már a kezdőjelenetekben is találkozhatunk: a gonosz erőinek
első támadása idején épp a víz alatt meditál anélkül, hogy lélegeznie kellene. Kül¬
3 Különösen érdekes ez annak fényében, hogy ezzel szemben Rávana többször is dalra fakad,
Sivát dicsőítő, baljós dalokat énekelve. Ez amiatt izgalmas, mert a hindi filmekben jellemzően
az antihős az, aki nem érdemli meg, hogy énekeljen, míg a főszereplő pár számára a dalbetétek
jelentik érzéseik elsőszámú kifejezését. A dalokhoz való tradicionális szerepek felcserélődése
szintén a vallásos érzelmekhez való óvatos hozzáállásból eredhet.