Seite 43 [43]
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN
sokkal inkább a küzdelem emberi oldalára helyezte a hangsúlyt, sőt: Rávanát és a
ráksaszákat sem egyértelműen gonoszként ábrázolta. (Seely 2003: 50).
Hasonló koncepció mentén értelmezte az eposzt E.V. Ramasamy (1879-1973)
vagy másként a Periyar néven ismert tamil író és politikus is, aki az észak-indiai
bráhmana dominanciával küzdő dél-indiai dravida nacionalizmus egyik legje¬
lentősebb alakja volt. Az ő értelmezése szintén korának terméke volt, ugyanis a
függetlenség elnyerését követően Dél-Indiában komoly bráhmana- és hindí-ellenes
mozgalmak zajlottak, amelyek az Indiai Unió felbomlásával fenyegettek. Periyart
elsősorban a Rámájana kultúrföldrajzi aspektusa ragadta meg: az, hogy Ráma
észak-indiai herceg, aki a délen élő ráksaszák leigázásával szerzett magának hír¬
nevet, számára az évszázados északi igát és a sötétebb bőrű, őslakos dél-indiaiak
démonizálását szimbolizálta. Periyar azzal érvelt, hogy Ráma hercegisteni szintre
való emelése valójában azt a célt szolgálta, hogy a dravidák önbizalmát elvegyék,
és tovább erősítsék az északi bráhmanák Indián belüli dominanciáját. Magát
Ráma herceget se istenségnek, se követendő példának nem tartotta, és úgy vélte,
hatalomvágya és a nők iránti tiszteletének a hiánya, amely többek között Szítá el¬
taszításához is vezetett, azokat az észak-indiai felső kasztbeli attitűdöket tükrözi,
amelyek eltorzítják az indiai társadalmat. Rávanában ezzel szemben a dél-indiai
kultúra megtestesítőjét látta, akit csupán az észak-indiaiak torz világképe ábrázolt
démonként, annak érdekében, hogy a kultúrharc minden szintjén legyőzhessék a
dravidákat (Richman 1991: 187).
A dél-indiai nézőpontnak megfelelően a tamil és telugu filmek is gyakran ennek
megfelelő narratívát alkalmaztak, Ráma feljebbvalóságát kérdőjelezték meg és
Rávana jó tulajdonságait is hangsúlyozták. Különösen a tamil filmiparban gyakori
Rávana mint művészi víná-játékos és államférfi ábrázolása. Ezekben a filmekben
nem ritka az sem, hogy Laksmana, Ráma öccse felkeresi a haldokló Rávanát,
hogy leckéket vegyen tőle uralkodásból. Szítá elrablása során tanúsított negatív
tulajdonságát ellensúlyozza műveltsége, Siva iránti odaadó tisztelete és művészi
tehetsége. A Súrpanakhá iránti szeretetből Ráma ellen felkerekedő Rávana szintén
ezekben a filmekben jellemző (Prahlad 2021: 10).??
A Raavan esetében tehát Rávana viszonylag pozitív színben való feltüntetését
érdemes a rendező, Mani Ratnam tamil származásának és a dél-indiai kultúrpoli¬
tikai hagyomány kontextusában is szemlélni, amelyet alátámaszt a hindí és tamil
nyelvű filmváltozatok közötti különbség is: a tamil dalszövegek Bírá érdemeit di¬
csérik, és egy esetben még Ráma alakjával is összemossák (Castro 2021: 51). Birä
33 Súrpanakhá áldozatként és nem erkölcstelen csábítóként való bemutatása pedig egyre gya¬
koribb a modern Rámájana-értelmezésekbenis, amelynek oka feltételezhetően az erőszakos
bűncselekmények női áldozataival való egyre nagyobb társadalmi szolidaritás (Pillai 2020:
172).
Érdemes megemlíteni a film fogadtatásának regionális eltéréseit is. A két nyelven és két szere¬
posztással készült film nem vált különösebben sikeressé a hindíközönség körében, amelyben
talan szerepet jatszhatott az is, hogy Ravana szerepét Abhishek Bachchan, kevésbé népszerű
színész játszotta, de feltételezhetjük, hogy az eposz revizionista ábrázolásmódja is közremű¬
ködhetett ebben. A tamil verzió ezzel ellentétben anyagi és kritikai értelemben is sikeressé
24
41