Oldal 42 [42]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
Bírá, a történet Rávanájának alakja kifejezetten árnyalt, és nehezen helyezhető el
ajó és rossz kizárólagos kategóriáiban. Egyrészt kegyetlen, törvényt nem tisztelő
bandavezérként ismerjük meg, aki gyakran nyúl erőszakhoz céljai megvalósítása
érdekében. A film elején még Ráginítis képes volna megölni, pedig halála csupán
a bosszú eszközét jelentette volna számára. Azonban a film során megismerjük
Bírá másik oldalát is: kiderül, hogy a központi állam által cserbenhagyott törzsi
területeken ő és a bandája alkotják az egyetlen ütőképes erőt, akik segíteni tudnak
(és akarnak) a helyi lakosokon. A törzs tagjai félik Bírát, de szeretik is, hálásak azért
a vezető szerepért, amit ő játszik.
A film második felében pedig arra is fény derül, hogy mi áll a Dév-Bírá konflik¬
tus hátterében. Megtudjuk, hogy a rendőrök betörtek Bírá húgának esküvőjére
annak érdekében, hogy Bírát elkaphassák. A lövöldözésbe torkolló esküvő során
Bírá súlyosan megsérült, húga pedig a rendőrök fogságába esett, akik csoportosan
megerőszakolták őt. Bírá húga ezt követően öngyilkos lett, Bírá pedig kis híján
eszét vesztette a fájdalomtól és bűntudattól, és elhatározta, hogy bosszút áll Déven.
Ennek megvalósítását Rágini elrablása jelentené, azonban Rágini szépsége és
bátorsága keresztülhúzza Bírá tervét és végül lassan beleszeret. A lehetőségekhez
mérten tisztelettel bánik Ráginível és végül szabadon is engedi.
Rágini és a néző is akkor értik meg igazán Bírá viselkedését, amikor fény de¬
rül tetteinek okára, a szerető fivér bosszújának indokára. Bár Rágini már a nagy
leleplezés előtt is meglátta Bírá vezetői kvalitásait és tiszteletet váltott ki belőle az a
gondoskodás, amit a törzs tagjai iránt tanúsított, azonban ez az a fordulópont, amely
végképp megváltoztatja véleményét. Hasonlóképp, az epikus Rávana uralkodói
erényei és testvéri szeretetének hangsúlyozása más Rámájana-feldolgozásokban
is megjelent már.
Az idők során készült revizionista irodalmi és filmes feldolgozások gyakran
arra hívták fel a figyelmet, hogy a hindu kánon részévé vált recenzió korántsem
az egyetlen létező értelmezési mód. Ezen kívül azt is hangsúlyozták, hogy a Ram¬
csariít-mánasz a létező tekintélyelvű hatalmi struktúrát fennmaradását segítette
elő azzal, hogy erkölcsi példaként mutatta be az észak-indiai, felső kasztbeli, férfi¬
ideálként tisztelt Rámát és kasztalapú uralkodását. A 19. század közepén Michael
Madhusudan Datta [Madhusudan Datta] bengali kélté irta meg a Méghnad badh
kávja (, A Méghnad megöléséről szóló hősköltemény") című eposzt, amelynek
főszereplője Méghnad, Rávana egyik fia volt.? Ebben a változatban Ráma nem
tévedhetetlen istenségként és Ravana sem gonosz démonként jelent meg, igy Datta
2 Eza fajta nézőpont egyértelműen a 19. századi Bengál intellektuális környezetéből, a bengali
reneszánsz áramlatából táplálkozott: az angolos műveltségű Datta a nyugati irodalom klasz¬
szikusainak példáját követve írt, nagy előképei Homérosz Iliásza és Odüsszeiája, Vergilius
Aeneasa, Dante Isteni színjátéka és John Milton Elveszett paradicsoma voltak, célja pedig az
volt, hogy a nyugati eposzköltészet szintjére emelje a vernakuláris indiai eposzköltészetet
is. Michael Madhusudan Datta, mint a neve is sugallja, áttért akereszténységre, ami szintén
nagyban befolyásolta nézőpontját a Rámájanával kapcsolatban.
40