Page 33 [33]
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN
bólábrázolt szereplők is a lehető legkevesebbet mozognak, ezért tulajdonképpen
kimerevített jelenetek sorának tűnnek ezek az epizódok. Szítá és Ráma ekkor is
a kor szépségideáljait szimbolizálják, a háttérzenét pedig hagyományos indiai
hangszerek, mint például a szitár és a tablá szolgáltatják.
Habár első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezek a jelenetek követik leginkább a
Rámájana történetmesélési és ábrázolási hagyományát, valójában görbe tükröt
is tartanak a szanszkrit és óhindí epikus hagyománynak. Jó példa a szanszkrit
irodalmi toposzok kifigurázására az a jelenet, amikor Rávana húga azzal igyekszik
rábeszélni Rávanát Szítá elrablására, hogy Szítá szépségét dicséri. Súrpanakhá
a klasszikus indiai irodalmi hagyományoknak megfelelően Szítá arcát, szemét,
keblét és lábát is lótuszhoz hasonlítja, mire Paley ténylegesen lótuszokat montíroz
Szítá különböző testrészeire, így hangsúlyozva az irodalmi nyelvezet és a valóság
közötti kognitív szakadékot (Chanda 2011: 4).
A vizuális világ negyedik rétegét a film címét is adó dalbetétek képezik, amelyek
az indiai filmek hagyományát követve összekötő szerepet játszanak a különböző
szakaszai között. Ezek a dalok Szítá szempontjából reflektálnak a különböző ese¬
ményekre, illetve Szítá érzelmeit jelenítik meg, vagyis betöltik azt a tátongó űrt,
amelynek megléte a feminista olvasatok szerint igen problematikus. A dalbetétekhez
a zenét Annette Hanshaw, az 1930-as években népszerű amerikai jazzénekesnő
dalai szolgáltatják, amelyeket a bollywoodi filmek formuláját követve Szítá ad elő.
Hanshaw keserédes dalai általában egy olyan férfihoz szólnak, aki csak kihasz¬
nálja a nő kötődését a saját kényelme szolgálatában, amely Paley szerint találóan
párhuzamba allithaté a Ramajanaval. A Sita Sings the Blues cim tehat nemcsak arra
utal, hogy Szítá ténylegesen énekel a filmben, de az angol nyelvben a vágyódást és
melankóliát szimbolizáló blues szónak ezt a jelentését is a nézők elméjébe idézi.
31