Page 29 [29]
OCR
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN különösen azt, hogy a Ramayana révén Ráma Ajódhjához fűződő kapcsolata sokkal egyértelműbbé vált (Farmer 1996: 103). A hindu vallási ünnepek által inspirált szekereken ráadásul gyakran megjelentek a sorozat kosztümjeit imitáló jelmezbe öltözött Ráma- és Szítá-alakok is, így is ráerősítve a párt és sorozat kapcsolatára. A konkrét ábrázolásokon kívül a sorozat általános világképe is az Ajódhjá-mozgalom céljait erősítette, ugyanis megannyi szimbolikus jelenet felhasználásával járult hozzá ahhoz, hogy az addig elvont és mitikus Ajodhjá koncepciója konkrét, Ráma herceghez köthető földrajzi hellyé alakuljon a közgondolkodásban. Talán a legszimbolikusabb ezek közül az volt, hogy az egyik epizódban például Ráma egy Ajódhjából származó földgöröngyhöz imádkozott. A sorozat ezenkívülis segített abban, hogy Ráma uralkodása az ideális politikai modellként jelenjen meg a közbeszédben. Ráadásul azzal, hogy a hindu kultúrát, mint összindiai, szekuláris kultúrát mutatta be, sokat tett ahegemonikus hindu narratíva normalizálásáértis. Ugyan a sorozat népszerűsége és az ezt meglovagló politikai opportunizmus nyilvánvalóan nem az egyedüli oka a BJP sikerének, de jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1992-ben a párt és egyéb testvérszervezetei által felbujtott hindu nacionalista tömegek megrohanták és lerombolták az ajódhjái Bábri-mecsetet. Az esemény országszerte hindu—muszlim zavargások kirobbanásához vezetett, és hosszú távon is polarizálta az indiai társadalmat. Az Ajódhjá-mozgalom hatásai még napjainkban is jól megfigyelhetőek: 2020-ban Narendra Mödi miniszterelnök közreműködésével megtörtént az ajódhjái Ráma-templom alapkőletétele is, azonban az ügy egészen napjainkig megannyi zavargásnak, lincselésnek és politikai konfliktusnak az eredőjét adja. Természetesen mindez nem a Ramanand Sagar-féle Ramayana sorozat eredménye, de a sorozat kétségtelenül fontos építőelemét képezi a BJP általtámogatottindiai identitásnak és történelemszemléletnek (Brosius 2005: 103). A sorozat tehát páratlan népszerűségével és szimbólumrendszerével nemcsak az indiai televíziózás, de az indiai politikai élet terén is hozzájárult a vallási alapú politizálás előtérbe kerüléséhez. Sita Sings The Blues — Szítá bluest énekel A Ramanand Sagar-féle Ramayana-t követően az alábbiakban a Rámájana-eposz egy másik mozgóképes adaptációjával foglalkozunk, amely mind műfajában, mind tartalmában jelentősen különbözik a kanonikus változattól. Nina Paley amerikai animátor rajzfilmje, a Sita Sings the Blues (2008) Szítá, Ráma feleségének szempontjából és különböző művészeti stílusok ötvözésével mutatja be a jól ismert történetet. Ugyan az eposz fő történéseit Paley is követi, de azzal, hogy Szítá szemszögéből értelmezi az eseményeket, kifejezetten kritikusan viszonyul a történet etikai aspektusához. Fontos kiemelni azonban, hogy nem ez az első alkalom, amikor a Rámájana történetét alternatív módon értelmezték volna, és a nemi szerepek ábrázolása okán is sok kritika érte a Válmíki és Tulszídász nyomán elterjedt Rámájana-verziókat. 27
