Oldal 23 [23]
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN
na, Lanká szigetének királya, a ráksaszák fajához tartozik, és bár kiváló művész és
tudós, ráadásul Siva odaadó híve, Súrpanakhá sérelmén, valamint Szítá földöntúli
szépségén felbuzdulva elrabolta Szítát.
Ráma végül szövetségeseivel, a vánarák seregével együtt Szítá megmentésére
sietett, ahol Brahma nyilának felhasználásával végül győzelmet aratott. A történet
bizonyos változataiban a boldog végkifejletnek azonban útjába állt a házastársak
közötti feszültség: Ráma annak ellenére sem bízott meg újra Szítában, hogy tűzp¬
róbával bizonyította hűségét. Így ugyan Ráma elfoglalta méltó helyét Ajódhjá
trónján, és beköszöntött a város lakói számára az aranykor, de feleségét száműznie
kellett. Ugyan a későbbiekben újra találkoztak, de Ráma még mindig nem hitt
Szítá hűségében, ezért örökre elvesztette őt. A történet nyugati szemmel tragikus
végkifejlete az indiai közönség számára eltörpül a történet erkölcsi aspektusai
mellett, és Ráma herceg a népe érdekeit mindenekelőtt szem előtt tartó uralkodó
ideáltípusaként jelenik meg. Szítá pedig a férje utasításait ellenvetések nélkül
elfogadó, a társadalmi hagyománynak behódoló nő ideáltípusa, akit gyakran
állítanak példaképként általánosságban a nők elé.
Emellett a történetnek fontos aspektusa a jó és a rossz, az erkölcs és az erkölcs¬
telenség, a tisztaság és tisztátalanság, valamint a fény és a sötétség küzdelme is,
amely megannyi Rámájanához kapcsolódó népszokásban is megjelenik. Indiában
ugyanis a hétköznapi élet, és különösképp az ünnepek sorát is átszövik Ráma
herceg történetének motívumai." Az őszi időszakban megrendezett navarátri,
vagyis kilenc éj ünneplésének során például Észak-India-szerte elengedhetetlen a
Rám-lílá, vagyis a RRáma-játék előadása. Hagyományosan kilenc éjszakán keresztül
mutatják be Ráma és Rávana harcát, amely a jó és a rossz küzdelmét szimbolizálja
ebben a kontextusban. A szereplők általában a helyi közösségből származó amatőr
színészek, de a produkció színpadra állítása az egész közösséget megmozgató
aktus, és a különböző szomszédságok versenyezni szoktak, hogy kinek a Rám-lí¬
lája látványosabb. A tizedik éjszakán, amely egyben a dasehrá ünnepe is, sok
helyütt rituálisan elégetik Rávana életnagyságúnál is nagyobb figuráját, és ezzel
megsemmisítik a gonosz erőket. Nem sokkal ezután következik a díválí, vagyis a
fények ünnepe, amely azt ünnepli, hogy Ráma és Szítá a száműzetést követően
visszatértek Ajódhjá városába. Ezenkívül a hétköznapi élet számos aspektusában
megjelennek Ráma és Szítá történetének különböző motívumai, például, ha a hin¬
duk között népszerű , Rám, Rám" köszönési formára gondolunk, amelyet talán a
magyar , Adjon Istennek" feleltethetünk meg. További példa lehet a laksman rékhá
kifejezés széleskörű elterjedése, amely az eposzban a Laksmana herceg által Szítá
" "Nem csupán Indiában, de a délkelet-ázsiai régióban is több művészeti hagyomány nyeri ins¬
pirációját ezekből a történetekből. A lankái csatáról szóló domborművek mais akambodzsai
Angkor Wat egyik fő látványosságának számítanak, de Mianmarban és Ihaiföldön is találha¬
tunk nagy művészettörténeti jelentőségű templomokat, amelyek a Rámájanából merítenek.
Számunkra relevánsabb az eposz előadóművészeti hagyományban játszott szerepe, amely
szintén nem csak Indiára korlátozódik. Indonéziában például a wayangban, az árnyékbábok
hagyományos művészetében népszerű téma a Rámájana.
21