Page 18 [18]
OCR
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN közösségek között. Az internet még az offline vallásgyakorlatra is hatással lehet, hisz bár az online közvetített vallásos szertartások jó lehetőséget biztosítanak a távolra szakadt hinduknak a szent helyek virtuális felkeresésére, azonban az is elképzelhető, hogy mivel ilyen módon lehetségessé válik otthon nézni különböző szertartásokat a televízión vagy az interneten keresztül, többé azok a hívők sem járnak közösségbe, akik ezt egyébként megtehetnék (Rao 2016: 124). Jelenleg két fő irányzatot figyelhetünk meg a hinduizmus és a digitális média kapcsolatában. Az egyik, amikor a digitális technológia megjelenése nem alakítja át alapvetően a vallásgyakorlat módját, csak az online térbe helyezi azt. Erre jó példa a digitális Durgá púdzsá esete, amely már évek óta létezik virtuális formában. A Durgá púdzsá, vagyis Durgá istennő ünnepe elsősorban a kelet-indiai, bengáli kultúrkörben jellemző őszi ünnep, amely alkalommal az istennő bivalydémon felett aratott győzelmére emlékeznek. A legnagyobb bengáli városban, Kalkuttában minden szomszédságban sátorszerű, díszes építményt, úgynevezett pandált emelnek, amelyben elhelyezik az istennő szobrát. A különböző pandálok pedig egymással versenyeznek szépségükben és díszességükben. A belföldi és nemzetközi bengáli diaszpóra számára már évek óta rendelkezésre állnak különböző honlapok és mobiltelefonos applikációk, amelyek élőben közvetítenek különböző nagy eseményeket a többnapos ünnepi sorozat kapcsán. Ez alapjaiban nem változtatja meg a vallásgyakorlás módját, csak szélesebb körben elérhetővé teszi a vallásos eseményt. A koronavírus-járvány miatt 2020-ban Kalkuttäban is digitalizältäk az ünnepet: a pandálokban zajló eseményeket lehetőség szerint kivetítőkön közvetítik, valamint a pandálok szépségversenye is online zajlott annak érdekében, hogy a koronavírus-járvány idején csökkenjen a társas érintkezés (Ihe Statesman 2020). A másik kategória, amikor a digitális technológia hatására a vallásgyakorlat átalakul és új tartalommal telítődik meg. A 20. század végén és a 21. század elején ez gyakran a vallás és a politika határmezsgyéjén történik, és a hindu nacionalizmushoz köthető. Különösen figyelemre méltó, ahogy a hindu jobboldalhoz kötődő szervezetek a digitális kommunikáció újításait stratégiájuk részévé teszik. Ezt olyan kutatók, mint Christiane Brosius (2005) és Purnima Mankekar (1999) már a legjelentősebb hindu eposzok, a Rámájana és Mahábhárata 1980-as évekbeli megfilmesítésében is tetten érték. Mind a ketten arra jutottak, hogy a széles körben ismert eposzok digitális formában történő terjesztése és standardizációja létrehozott egy olyan közös digitális valóságalapot, amelyre a hindutva képviselői saját propagandájukat építeni tudták. Később, az internet elterjedésével, akommunikációs csatornák fejlődésével és az indiai diaszpóra kiterjedésével megerősödött atávolsági nacionalizmus és a hindutva világméretű mozgalommá növekedhetett. Az elmúlt évek sajátosan indiai jelensége az internetes hindutva trollok megjelenése, akik azinternet kínálta anonimitással élve lényegében mindenféle következmény nélkül terjesztenek álhíreket, hajtanak végre kibertámadásokat, és igyekeznek a közvélemény lehető legszélesebb rétegét megnyerni a saját vallási és politikai ideológiájuk számára. 16
