Oldal 18 [18]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
közösségek között. Az internet még az offline vallásgyakorlatra is hatással lehet,
hisz bár az online közvetített vallásos szertartások jó lehetőséget biztosítanak a
távolra szakadt hinduknak a szent helyek virtuális felkeresésére, azonban az is
elképzelhető, hogy mivel ilyen módon lehetségessé válik otthon nézni különböző
szertartásokat a televízión vagy az interneten keresztül, többé azok a hívők sem
járnak közösségbe, akik ezt egyébként megtehetnék (Rao 2016: 124).
Jelenleg két fő irányzatot figyelhetünk meg a hinduizmus és a digitális média
kapcsolatában. Az egyik, amikor a digitális technológia megjelenése nem alakítja
át alapvetően a vallásgyakorlat módját, csak az online térbe helyezi azt. Erre jó
példa a digitális Durgá púdzsá esete, amely már évek óta létezik virtuális formában.
A Durgá púdzsá, vagyis Durgá istennő ünnepe elsősorban a kelet-indiai, bengáli
kultúrkörben jellemző őszi ünnep, amely alkalommal az istennő bivalydémon
felett aratott győzelmére emlékeznek. A legnagyobb bengáli városban, Kalkuttá¬
ban minden szomszédságban sátorszerű, díszes építményt, úgynevezett pandált
emelnek, amelyben elhelyezik az istennő szobrát. A különböző pandálok pedig
egymással versenyeznek szépségükben és díszességükben. A belföldi és nemzetközi
bengáli diaszpóra számára már évek óta rendelkezésre állnak különböző honla¬
pok és mobiltelefonos applikációk, amelyek élőben közvetítenek különböző nagy
eseményeket a többnapos ünnepi sorozat kapcsán. Ez alapjaiban nem változtatja
meg a vallásgyakorlás módját, csak szélesebb körben elérhetővé teszi a vallásos
eseményt. A koronavírus-járvány miatt 2020-ban Kalkuttäban is digitalizältäk az
ünnepet: a pandálokban zajló eseményeket lehetőség szerint kivetítőkön közvetítik,
valamint a pandálok szépségversenye is online zajlott annak érdekében, hogy a
koronavírus-járvány idején csökkenjen a társas érintkezés (Ihe Statesman 2020).
A másik kategória, amikor a digitális technológia hatására a vallásgyakorlat
átalakul és új tartalommal telítődik meg. A 20. század végén és a 21. század elején
ez gyakran a vallás és a politika határmezsgyéjén történik, és a hindu naciona¬
lizmushoz köthető. Különösen figyelemre méltó, ahogy a hindu jobboldalhoz
kötődő szervezetek a digitális kommunikáció újításait stratégiájuk részévé teszik.
Ezt olyan kutatók, mint Christiane Brosius (2005) és Purnima Mankekar (1999)
már a legjelentősebb hindu eposzok, a Rámájana és Mahábhárata 1980-as évekbeli
megfilmesítésében is tetten érték. Mind a ketten arra jutottak, hogy a széles kör¬
ben ismert eposzok digitális formában történő terjesztése és standardizációja
létrehozott egy olyan közös digitális valóságalapot, amelyre a hindutva képviselői
saját propagandájukat építeni tudták. Később, az internet elterjedésével, akommu¬
nikációs csatornák fejlődésével és az indiai diaszpóra kiterjedésével megerősödött
atávolsági nacionalizmus és a hindutva világméretű mozgalommá növekedhetett.
Az elmúlt évek sajátosan indiai jelensége az internetes hindutva trollok megjelenése,
akik azinternet kínálta anonimitással élve lényegében mindenféle következmény
nélkül terjesztenek álhíreket, hajtanak végre kibertámadásokat, és igyekeznek
a közvélemény lehető legszélesebb rétegét megnyerni a saját vallási és politikai
ideológiájuk számára.
16