Page 153 [153]
V. KONKLÚZIÓK ÉS KITEKINTÉS: AUTENTIKUS ÉLET AZ INTERNETEN? + 151
csi tekintet nem időzik el az általa feltárt dologban, nem mélyül el benne, hiszen
az csak látványosság számára, melyből mindig újabb és újabb adagra van szüksé¬
ge (Cass 1998, 333). A ketertelmüseg (Zweideutigkeit) alapján a jelenvalólét
mások felé fordul annak érdekében, hogy értelmezze és meghatározza a szituá¬
ciókat, és meghatározza, mit is kell tennie — emiatt viszont képtelen lesz felismer¬
ni a lehetőségeit és elkötelezetten cselekedni. A jelenvalólét ennek hatására kiüre¬
sedik (Cass 1998, 333).
E kritériumok szerint autentikus vagy tulajdonképpeni az emberi jelenvalólét
akkor, ha képes nem (illetve nem csak) az akárki létmódjában élni, és viszonylag
gyakran képes elkerülni a fecsegés, a kíváncsiskodás és a kétértelműség csapdáit
— ,viszonylag gyakran", mert teljesen nem lehetséges megszabadulni tőlük, de
nem is szükséges teljesen magunk mögött hagyni az akárki életformáját, hiszen
annak is vannak pozitív funkciói.
2.2. Az autenticitás maximális követelményei
Korántsem mondható, hogy az autentikus élet , minimális" követelményei tény¬
legesen minimálisak volnának, hiszen valójában mindkét szempontrendszer
nehezen és csak tanulási folyamatok által teljesíthető feltételeket ír elő az emberek
számára — minimálisnak csupán a még szigorúbb , maximális" követelményekkel
összehasonlításban nevezhetők.
Az inautenticitás tágabban értve Heideggernél azt is jelenti, hogy belefeled¬
kezünk a mindennapi feladatokba és intézésükbe, ezek követelményeihez igazo¬
dunk, melyeket nem kérdőjelezünk meg — közben pedig elfeledkezünk ama fele¬
lősségünkről, hogy koherens kiállással vagy hozzáállással kellene a világban
ténykednünk (Guignon 1993, 227). Önmagunkat ekkor a társadalmi elvárások
mécrcéi alapján elemezzük és ítéljük meg," a mindennapi létezés fragmentálttá
válik: olyan epizódokra bomlik, amelyeket az eszköz-cél stratégiák határoznak
meg, és amelyeket valójában nem köt össze egymással semmiféle átfogó értelem
(Guignon 1993, 227-228). Az autenticitäs ezen állapot ellentéte, mely — legalább¬
is e nézőpontból — magasabbrendű az ätlagos mindennapisägnäl. Ha elfogadjunk
létünk végességét, képesek leszünk a mindennapi figyelemeltereléseken túl mást
is meglátni. Az autentikusan élő személy időben kontinuusként éli meg az életét,
mint aki valahonnan jött és valahová tart (Guignon 1993, 229). Az autentikus
jelenvalélét önfókuszáló, amennyiben felismeri és elfogadja, hogy — éppen a léte
végességéből adódóan — nem minden lehetséges, hogy tehát nem tud minden
számára elérhető lehetőséggel élni, és mindent megvalósítani. Ehelyett csak a le¬
99 Például tudósként a tudománymetria szempontjai alapján.