Page 151 [151]
OCR
V. KONKLÚZIÓK ÉS KITEKINTÉS: AUTENTIKUS ÉLET AZ INTERNETEN? + 149 A cselekvőnek e nézőpont alapján azokban az interakciós összefüggésekben, amelyekben nem az egocentrikusan meghatározott célok elérése áll az előtérben (instrumentális vagy stratégiai cselekvés), hanem a kölcsönös megértés (Verständigung), tehät akommunikativ cselekvés, képesnek kell lennie arra, hogy önbecsapás nélkül egyeztessen az igazságról, a normatív helyességről, és képes legyen kifejezni saját érzéseit, véleményeit, attitűdjeit, mert egyébként elidegenedik magától és másoktól. Kétségkívül, a társadalmi világ nem csupán olyan szituációkból tevődik össze Habermas szerint, amelyekben kölcsönös megértésre van szükség, hanem a rendszerszerű szférákban a stratégiai (és instrumentális) cselekvések uralkodnak, s ekkor médiumok vezérlik a cselekvéseket (pénz, hatalom). Ám az életvilág összefüggéseiben szükség van olyan cselekvőkre, akik képesek kommunikatívan értelmezni az aktuális szituációikat és közösen koordinálni a cselekvéseiket. Ha valaki általában véve és hosszabb időn keresztül, sőt az élettörténet léptékében képes erre a kooperatív értelmezési és nézetegyeztetési munkára az életvilágbeli cselekvési szituációkban, s közben tisztában van a saját motívumaival, nem törekszik mások megtévesztésére és instrumentális szellemiségű felhasználására, s cselekvéseit nem a médiumok logikája vezérli, akkor az élete az adott körülmények közepette észszerűnek, jónak (Habermas 1981a, 72), azaz más szóhasználattal: autentikusnak tekinthető. Az autenticitás második , minimális" értelmezése hedieggeriánus szellemiségű. E szempontból elsősorban Heidegger Lét és idő (2001) című műve releváns. A heideggeri elméletben az emberi lét, a jelenvaldlét (in-der-Welt-sein) egyik alapvetö vonäsa a hanyatläs (Verfallenheit), amely szerint a jelenvalölet elöször mindig , világba bukott", , világba hanyatlott", ami annyit tesz, hogy feloldödunk a közös létben, az akärkiben (das Man). Az akärki a jelenvalélét kulturälis, tôrténelmi és társadalmi hátterét, előfeltételeit jelenti, ugyanis az ember kulturális lényként rá van utalva a kulturális tradíciókra, társadalmi összefüggésekre, és nagy mértékben ezek határozzák meg. Egyrészt tehát ezek a szélesebb kulturálistársadalmi viszonyok tesznek minket emberré, s általuk tudunk cselekvő lényekké válni, másrészt azonban a kultúra sok tekintetben előzetesen meghatározza az ember gondolkodását és cselekvését anélkül, hogy erről tudomása lenne — a jelenvalólét ekkor ki van szolgáltatva az előre adott viselkedési mintáknak és szemléletmódoknak. A jelenvalólét ebben az esetben a másik uralma alatt áll, de mivel nem valamely konkrét másik(ak)ról van szó, hanem az általánosságról, Heidegger az akárki (das Man) fogalmát használja. A kiszolgáltatottság ezen állapotát nevezi Heidegger nem tulajdonképpeni vagy nem autentikus létezésnek ( Uneigentlicbkeit)."? A nem tulajdonképpeniség vagy nem autentikusság § Az Uneigentlicbkeit fogalmát kétféleképp ültették át magyarra: a nem tulajdonképpeniség Vajda Mihály és munkacsoportjához kötődik, míg az inautenticitás Fehér M. Istvánhoz. Az angol nyelvű heideggeriänus diskurzusban is hasznälatos az inauthenticity az Uneigentlichkeit forditäsära.
