Page 148 [148]
OCR
146 : AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA ka heideggeri értelmezésének relevanciájára hívják fel a figyelmet. Minél hétköznapibbá válnak ugyanakkor az IK1-k, minél többen és minél gyakrabban használják őket, annál változatosabb célok szolgálatába állíthatók, annál inkább megjelenik a technikailag közvetített interakciókban az emberi beállítódások teljes palettája. Ha a mindennapi interakciók egyre növekvő része mediatizált, akkor ezen mediatizált interakcióknak egy része bizonyosan a Heidegger által leírt logikát fogja követni, mely a habermasi stratégiai cselekvéssel is rokon, amennyiben a cselekvők a saját egoisztikus céljaikat követik, s a többi ember csak eszközként vagy akadályként jelenik meg a számításukban (Habermas 1994); az interakciók egy másik halmaza viszont nem e logikát képviseli, mert a másik — önös céloktól mentes — megtapasztalása maga is lehet cél. Borgmann (1984) értelmezésében a modern technika egyszerűen és gyorsan megold olyan feladatokat, amelyek elvégzése korábban komplex emberi interakciókat, valamint elmélyült foglalatoskodást (engagement) igényeltek a fizikai valósággal és a természettel — ebben az értelemben kiágyaz az emberközi viszonyokból és elszegényíti az anyagi világ észlelését. A mediatizáció különböző vetületei kapcsán láthatóvá váltak olyan tendenciák, amelyek összhangban állnak e diagnózissal, mások viszont árnyalják vagy ellentétben vele. Az IKTeszközök és a különböző online platformok gyakran valóban kiágyaznak minket a közel lévőkkel fenntartott viszonyainkból (meglazítják például a szomszédokkal fenntartott kapcsolatokat), ám ezzel párhuzamosan a technika révén a távoli másokkal új interakciós összefüggéseket hozunk létre, amelyek lehetővé teszik a cselekvések komplex koordinációját." A különféle online kontextusok és világok társas-társadalmi jellege éppoly valóságos és , mély" lehet a cselekvő számára, mint a szemtől szembeni interakciók világa. Nem véletlen, hogy a jelenlétkutatás (Schultze 2010) alapján a távjelenlét önálló típusaként különíthető el a hiperjelenlét, amely arra utal, hogy bizonyos esetekben az interneten kommunikáló személyek őszintébbnek, mélyebbnek érzik a saját megnyilvánulásaikat és viszonyaikat másokkal, mint az offline életében. A másik oldalon, a világ észlelésének elszegényesedésére utalhatnak azok a példák, amikor a self-tracking közömbössé teszi a felhasználókat a nem kvantifikálható tulajdonságokkal, jelenségekkel és tevékenységekkel szemben, amikor tehát a világlátás kvantifikálódik. S hasonlóan Borgmann mellett szól, hogy a GPS-es navigáció kapcsán is megfigyelték, hogy tartós használatuk rontja a fizikai világban való tájékozódás képességét. A self-tracking kapcsán a kvantifikálás azonban csak akkor vezet a valóság leszűkült észleléséhez és egydimenziós énpercepcióhoz, ha a cselekvők számára a kvantifikált információk nem csupán önmaguk megismerésének egy §5 Ez a modernitás Simmel (1890) által leírt egyik alapvető mechanizmusának - a közel lévőkhöz fűződő kapcsolat meglazulása, kapcsolódás a távoliakhoz — újabb formája.
