Page 141 [141]
IV. ONLINE VILÁGOK + 139
Azis a térélmény megváltozását jelenti, amikor a gyalogos vagy vezető bekap¬
csolja a GPS-navigációt, hiszen ekkor is újrarendeződik, másként jelenik meg
a cselekvő számára a tér mint egész. Löwvel szemben - aki későbbi írásában azt
hangsúlyozza, hogy csak materiális objektumokat lehet terekké szintetizálni
(Löw és Weidenhaus 2017, 655) -, de Sumartojo és szerzőtársaival (2016, 34)
egyetértésben a cselekvők , virtuális" építőkockákat is felhasználhatnak a saját
terük felépítéséhez. Így tehát a GPS-es navigáció helyzetében a cselekvő más
módon szintetizálja önmaga számára a teret, amely immár nem anyagi elemeket
is magában foglal. Ez összhangban van a hibrid terek korábban ismert elméleti
értelmezéseivel (Galloway 2004; Benyon 2012; Glezos 2020, 192, 239-241).
A műholdas navigációs helyzetek hibrid terei alapvetően háromféle alkotó¬
elemből tevődnek össze a cselekvői nézőpontjából. Először is alkotóeleme e te¬
reknek a cselekvő saját, mozgásban lévő teste, mely testsémájával és képlékeny
percepciós mezőjével nagy hatással van arra, hogy miként épül fel számára a világ.
Másrészt, a GPS-es navigáció hibrid terének elemeit jelentik a cselekvő környe¬
zetében található testek, melyek lehetnek élőlények (más emberi cselekvők vagy
nem emberi élőlények) vagy élettelen tárgyak. A cselekvő testéhez viszonyítva e
testek egy része hozzávetőlegesen mozdulatlan, vagy csak kis mértékben mozog
(az autó belső terében lévő objektumok és utasok), egy másik részük viszont a cse¬
lekvői testhez viszonyítva dinamikusan mozgóként jelenik meg (mint az autón
kívüli világ objektumai és a gyalogos számára a városi építmények). A hibrid tér
harmadik alkotóeleme a digitális eszközök kijelzőin megjelenő, nem anyagi, nem
kézzelfogható szimbólumok és reprezentációk, melyekre a navigálási helyzetben
több vagy kevesebb figyelem vetül. Amennyiben erősen az előtérben állnak, meg¬
határozzák a fizikai objektumok észlelését is (Leshed és mtsai. 2008, 1680). E ma¬
teriális és immateriális elemek szövevénye alkotja a navigáló — gyalogos vagy
vezető — cselekvő terét.
A cselekvő, amikor a GPS-eszközzel vegyes teret alakít ki, az észlelésének
gyújtópontját némileg eltolja az éppen aktuális fizikai teréről, némileg eltávolo¬
dik a körülvevő fizikai tértől, de csak azért, hogy egy a fizikai tér bizonyos ele¬
meit is magában foglaló, illetve azokat reprezentáló hibrid tér részévé váljon.
Hogy a hibrid térnek mely aspektusai dominánsak, a , virtuális" vagy a , valós"
elemei, több tényezőtől függ: például attól, hogy milyen gyakran tekint a cse¬
lekvő a képernyőre, milyen mértékben figyeli az utasításokat, hogy be van-e
kapcsolva a képernyő vagy csupán hangalapú utasítások hangzanak el stb. A hib¬
rid térbe való bevonódás, az elmerülés mértéke sem állandó, cselekvönként el¬
térhet, sőt a cselekvők különböző állapotai szerint is: vannak olyanok, akik
gyakorlottabbak, mások kevésbé; egyesek nem szeretnek nagy mértékben a di¬
gitális eszközre hagyatkozni, másoknak nincsenek ilyen fenntartásaik; valaki
az egyik nap indiszponált, máskor az útra összpontosít flow-szerű állapotban,