Page 126 [126]
124 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA
a kerékpárosok az applikáció segítségévek rögzítik az útjukat — azonban az utak
adatosítása átalakítja az élményt. A digitális információk befolyásolják ugyanis,
hogy miként élik meg a felhasználók a tereiket, testüket, mozgásaikat, tevékeny¬
ségeiket, és általában, miként észlelik önmagukat és a világot (Sumartojo és mtsai.
2016, 35). A materiális és az immateriális tehát szorosan egybefonódik egymással.
Kutatásuk résztvevői sisakjukra rögzített videókamerával vették fel egy tipikus
útjukat, hogy aztán a felvételt a kutatókkal közösen megnézzék és megvitassák.
Az utak rögzítése a Straván mindegyik kutatási alany számára fontos volt,
mert úgy tudták valóban valósként felfogni — és fordítva, ha technikai nehézségek
merültek fel a kerékpárosút rögzítésével, feltöltésével kapcsolatban, az jellemzően
bosszúságot, csalódást okozott (Sumartojo és mtsai. 2016, 36). A kompetitív as¬
pektus szinte mindenki számára fontos volt, ám nem feltétlenül társas összefüg¬
gésben, ugyanis voltak olyan alanyok, akik elsősorban önmagukkal versenyeztek,
nem másokkal (Sumartojo és mtsai. 2016, 36). A Strava befolyásolta, hogy mi¬
ként élték meg a felhasználók a kerékpárút térbeliségét. Mivel jellemzően úgy
kerékpároztak, hogy közben a kijelzőt is látták, ezért a teret datafikálva észlelték,
vagyis az adatok szűrőjén keresztül. Például a sebesség alapján vagy az alapján,
hogy mekkora távot tettek meg addig és mennyi van még hátra. A biciklizés
datafikáltsága azonban nem járt együtt a testi-érzéki aspektus eltűnésével, mert
a kerékpározás továbbra is intenzív testi-érzéki élményt jelentett számukra. Ezt
illusztrálja az egyik interjúalany, aki a videófelvételek visszanézése során inten¬
zíven gesztikulált a kezével és hangutánzó hangokat adott ki, amikor például
a sebességét, az útviszonyokat vagy az út emelkedését-lejtését szándékozott visz¬
szaadni. Az, hogy az alany a szisztematizált és racionális nyelvi leírás helyett a testi
megnyilvánulásokkal erőteljesen kísért ábrázolást választotta, Sumartojo és
munkatársai (2016) szerint arra utal, hogy a kerékpározás a datafikáltsága mellett
is intenzíven affektív élmény. Egy másik interjúalany számára a mindennapi ke¬
rékpáros ingázás nem annyira öröm forrása, hanem inkább kemény munkát je¬
lent, mivel napi 70 kilométert tesz meg (35 km-t oda és vissza). Számára a távol¬
ságot megjelenítő alkalmazásfelület arra volt jó, hogy a szenvedés mértékét kor¬
dában tartsa azáltal, hogy a 35 kilométeres távot kisebb szakaszokra osztotta,
melyekre aztán a figyelmét és energiáit összpontosította. Eközben pontosan
tudta, hogy mekkora távot kell még megtennie, és hogy ez várhatóan mennyi
időbe telik (Sumartojo és mtsai. 2016, 37). Mindkét esetben a terek affektív ész¬
lelése datafikált módon ment végbe, ami a valós terek hibridizált (digitális és
materiális) megtapasztalását eredményezte.
A kerékpározás Strava által lehetővé tett önmonitorozása azonban Sumartojo
és szerzőtársai szerint nemcsak a terek jelenbeli észlelésére van hatással, hanem
a múlt és a jövő értelmezésére és elgondolására is. A felhasználók ugyanis impli¬
citen vagy expliciten, de rendelkeztek valamiféle jövőképpel: szerették volna fej¬