Page 118 [118]
OCR
116 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA kiket kínál fel lehetséges partnerként. Vagyis ez a szelektív és üzleti érdekek által kialakított algoritmus a párkapcsolatok létrehozásának befolyásolásával fontos életvilágbeli struktúrákra van jelentős hatással, megerősítve ezzel Couldry és Hepp (2017) kijelentését az algoritmusok társadalomszervező erejéről. A Tinder algoritmusát nem lehetséges közvetlenül tudományos elemzés kutatásává tenni, mivel az üzleti titok. Ezért a témával foglalkozó kutatók kénytelenek néhány szűkszavú szervezeti kommunikációra (például Tinder 2022), illetve más típusú megfigyelésekre támaszkodni. Courtois és Timmermans (2018) például a felhasználók swipe-olási magatartását (annak gyakoriságát, hosszát) figyelték meg, és azt, hogy milyen következményekkel jár a felhasználó számára megjelenített profilok tekintetében. Eredményeik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Tinder algoritmusänak célja (avagy Ihde-val szólva, technikai intencionalitása), hogy aktivitásra késztesse a felhasználókat, és meggátolja a túlzott aktivitást. Sem a passzivitás, sem a túlzott aktivitás (túl sok profil megtekintése) nem hasznos a cég számára, előbbi azért nem, mert a felhasználó nem teremt adatot a cég számára, utóbbi pedig azért, mert túlzottan gyorsan feléli a cég leghasznosabb értékeit, az érdekesnek megítélt profilokat és a matcheket. A két extremitás elkerülése érdekében az algoritmus a beépített ösztönzőivel aktivitásra serkenti a felhasználókat (például értesítések révén), és másfelől korlátozza az egy nap megtekinthető profilok számát (legalábbis a nem előfizető felhasználók esetében) (Courtois és Timmermans 2018, 13). Ward (2017) kutatása érdekes adalékokkal szolgál arról, hogy miként zajlik a swipe-olás, és hogy a matchekben milyen minta tükröződik. A közkeletű vélekedéssel ellentétben — mely azt hangsúlyozza, hogy a Tinder a párválasztási és a szexuális partneri piac jelentős kiszélesedését hozta, és mivel mindenki válogathat szinte mindenki közül, így a korábbi társadalmi határok leomlóban vannak — Ward szerint a Tinderen is érvényesül a szelektivitás, a társadalmi határok továbbra is fontosak maradnak. A tinderezők schützi értelemben (Schutz és Luckmann 1973, 73-84) vett típusképzeteket mozgósítanak annak érdekében, hogy a képernyőn látott másokat kategorizálni tudják. Ennek során a vizuálisan észlelhető jelek alapján megpróbálnak a személyiségtípusra, a végzettségre, a stílusra vagy a társadalmi-gazdasági státuszra következtetni — bár a rendelkezésre álló jelek kétségkívül szegényesebbek a szemtől szembeni kommunikációk ingergazdaságához képest (Zhao 2004). Számos jel utal arra, hogy az életvilágbeli tudásunk részét képező gendernormák viszonylag stabilak, s hogy férfiak és nők a hagyományos nemiszerepfelfogások alapján jelenítik meg önmagukat a társkereső alkalmazásokon." 54 Jelen fejtegetések nem kérdeznek rá arra, hogy mi e kontinuitás oka. Az egyik lehetséges magyarázat szerint maga a világgazdasági rendszer az, amely a nemi viszonyok újratermelését okozza (Csányi 2020).
