Seite 114 [114]
OCR
112 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA a modern szerelemeszmény alapján a szerelem és a tartós párkapcsolat együtt jár egymással (Giddens 1992). Az érzelmek 18-19. században felerősödő kultusza (Campbell 1987) alapján — melyet az újonnan erőre kapó regényirodalom táplált — a szerelmi kapcsolatok a házasságban és a családalapításban teljesednek ki. A modern szerelemeszmény lényege, hogy az emberek boldog életet kívánnak leélni ama személlyel, akit szeretnek. Az elemzők (Campbell 1987; Illouz 1997) arra is felhivták a figyelmet, hogy a szerelem ezen új koncepciója összefonódott a kapitalizmus logikájával, hiszen a romantikus kapcsolatok közös fogyasztást írtak elő a felek számára (vacsora étteremben, mozizás, közös utazás, közös tartós fogyasztási cikkek vásárlása stb.). A romantikus szerelem eszménye és a valóság nem mindig fedte/fedi egymást — a szerelem modern eszménye is számos problémával küszködött és gyakran vált (például amikor , lehullott a hályog? a felek szeméről) hosszantartó szenvedés forrásává, ám a modernitás során mindvégig megőrizte erejét. Az 1960-as, 1970-es évektől kezdődően, a késő modernitás korszakával eltolódások következtek be a modernitás építményében, ami a modernizációs folyamatok továbbgyűrűzéseként (Beck, Giddens, és Lash 1994) értelmezhető: a tőke egyre szabadabban mozog, a munkaerőpiac , rugalmasabbá" válik, miközben egyre több munkavállalót érintik a munkaerőpiac bizonytalansága és az emberek többsége számára a foglalkozásalapú identitás nem reális (Bauman 2005). E körülmények között az intim viszonyok is átalakulnak: általánosságban növekszik a párkapcsolatok kontingenciája (Beck és Beck-Gernsheim 2011). Továbbra is a modern szerelemeszmény áll az előtérben, de a karrierutak bizonytalanságai, illetve a nemiszerep-felfogások kontingenciája sok új bizonytalansági tényezőt hozott létre a meglévők mellé. Emellett az indvidualizációs folyamatok (Beck 1999; 2003) hatására visszaszorulnak vagy veszítenek jelentőségükből azok a társas-társadalmi közösségek és kötelékek, amelyek a párválasztás számára hasznosak voltak: a szomszédságok, falvak, városi negyedek, osztályközösségek, vallási közösségek — ennek eredményeként jellemzően mindenkinek a saját feladata lesz, hogy megtalálja a számára tökéletes párt. A késő modernitásban tehát nehezebbé válik a tartós párkapcsolatok kiépítése és fenntartása, miközben a cselekvők — az egyéb, például foglalkozásalapú identitások jelentőségének csökkenésével — egyre nagyobb szubjektív jelentőséget tulajdonítanak nekik. E szituációban jelennek meg a pár- és partnerkereső szolgáltatások, amelyek azt ígérik, hogy elhozzák a párkapcsolati boldogságot, vagy épp a vágyott egyéjszakás kalandot, szenvedélyes szexuális élményt. A társkeresés mediatizációja az online párkereső szolgáltatásokkal, az 1990-es évek közepén kezdődött, " ám akkor vált igazán szignifikáns társadalmi jelenséggé, 60 Néhány mérföldkő: 1994-ben indult a kiss.com, 1995-ben a match.com, 2004-ben az OkCupid. com, 2009-ben pedig a Grindr.
