Seite 101 [101]
OCR
IV. ONLINE VILÁGOK + 99 ányoznak a szemtől szembeni kommunikációs szituációkból sem, de a mediatizált interakciókban lényegesen nagyobb szerepet kapnak, s mindkét esetben épp oly valóságosan hathatnak a cselekvő számára, mint a tényleges észleletei (így, ha valaki elkezd aggódni, miután a másik nem vette fel a telefont, félelmeinek tárgya valóságos számára). Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a kommunikáló felek kialakítanak a maguk viszonyában egyfajta relacionális identitást, ami csak az ő viszonyukra vonatkozik (Seiler és Kidwell 2016, 217), ez a relációs identitás határozza meg, hogy milyen kölcsönös elvárásaik lehetnek egymással szemben például az elérhetőséggel kapcsolatban. Elképzelhető tehát, hogy valaki egy bizonyos személlyel olyan kapcsolatban áll, hogy mindig elérhető számára, és gyorsan válaszol az üzeneteire, mással viszont sporadikusabb akommunikációja, és nincs kölcsönös elvárás a folyamatos elérhetőségre és gyors válaszadásra. A cselekvőtől elvárják, hogy a másik(ak)kal való viszonyában kialakított relációs identitásának megfelelően viselkedjen, és ha ez nem így tesz, zavar adódik akommunikációban (például nem olyan gyorsan válaszol, mint ahogy szokott, ami aggodalmakat kelthet a másikban, aki ismét képzelt tényekkel próbálja betömni a lyukakat). Ez is illusztrálja, hogy a mediatizált kommunikációs helyzetek kontingensebbek a szemtől szembeni interakcióknál (Seiler és Kidwell 2016, 222). A digitális szituációk cselekvők általi definiálásának második — a szemtől szembeni folyamattól éles különbséget nem mutató — jellemzője, hogy folyamatosan zajlik. A rendszeres interakciók során a felek között fokozatosan létrejönnek a reciprocitás sajátos normái, amelyek a kontextusukban főleg az elérhetőség és válaszolás normáira utalnak. Nincsenek azonban végleges relacionális identitások, mivel ezek folyamatosan formálódnak a résztvevők interakcióival és viszonyaik eltolódásaival (csak a kapcsolat végével kerül ez a formálódási folyamat a végpontjára) (Seiler és Kidwell 2016). A mediatizált kommunikáció létrejöttével egyidejűleg működésbe lépnek a benyomáskezelés mechanizmusai. Speciális válfajt jelentenek a vegyes — egyszerre digitális és , offline" — szituációk, mivel a benyomáskezelési stratégiák kreatív alkalmazására és alakítására van szükség. Ling (2010) elemezte azokat a helyzeteket, amikor a mediatizált interakció megszakítja az offline face-to-face interakciókat. Ez történik, amikor mások társaságában vagyunk és megszólal a telefonunk, SMS-t vagy chatiizenetet kapunk - ezek felhívások a mediatizált kommunikációra, ami mindenképpen megzavarja a személyes interakciót. Ha a megkeresett fél elfogadja a felhívást, akkor mentálisan kivonja magát a közös fizikai jelenlét állapotából (bár fizikailag nem szükségszerűen, kivéve, ha félrevonul), vagyis az egymás közelében lévők számára ekkor megszakad a fókuszos interakció. Ilyenkor egy időre , parkoltatjuk" azt a személyt, akivel eddig beszéltünk, majd újra felvesszük a fonalat, amikor végeztünk a mediatizált kommunikációval (Ling 2010). Nem árt azonban az óvatosság ilyenkor, mert könnyen meg
