Seite 101 [101]
IV. ONLINE VILÁGOK + 99
ányoznak a szemtől szembeni kommunikációs szituációkból sem, de a mediati¬
zált interakciókban lényegesen nagyobb szerepet kapnak, s mindkét esetben épp
oly valóságosan hathatnak a cselekvő számára, mint a tényleges észleletei (így,
ha valaki elkezd aggódni, miután a másik nem vette fel a telefont, félelmeinek
tárgya valóságos számára).
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a kommunikáló felek kialakítanak
a maguk viszonyában egyfajta relacionális identitást, ami csak az ő viszonyukra
vonatkozik (Seiler és Kidwell 2016, 217), ez a relációs identitás határozza meg, hogy
milyen kölcsönös elvárásaik lehetnek egymással szemben például az elérhetőséggel
kapcsolatban. Elképzelhető tehát, hogy valaki egy bizonyos személlyel olyan kap¬
csolatban áll, hogy mindig elérhető számára, és gyorsan válaszol az üzeneteire, más¬
sal viszont sporadikusabb akommunikációja, és nincs kölcsönös elvárás a folyama¬
tos elérhetőségre és gyors válaszadásra. A cselekvőtől elvárják, hogy a másik(ak)kal
való viszonyában kialakított relációs identitásának megfelelően viselkedjen, és ha
ez nem így tesz, zavar adódik akommunikációban (például nem olyan gyorsan
válaszol, mint ahogy szokott, ami aggodalmakat kelthet a másikban, aki ismét kép¬
zelt tényekkel próbálja betömni a lyukakat). Ez is illusztrálja, hogy a mediatizált
kommunikációs helyzetek kontingensebbek a szemtől szembeni interakcióknál
(Seiler és Kidwell 2016, 222). A digitális szituációk cselekvők általi definiálásának
második — a szemtől szembeni folyamattól éles különbséget nem mutató — jellem¬
zője, hogy folyamatosan zajlik. A rendszeres interakciók során a felek között foko¬
zatosan létrejönnek a reciprocitás sajátos normái, amelyek a kontextusukban főleg
az elérhetőség és válaszolás normáira utalnak. Nincsenek azonban végleges
relacionális identitások, mivel ezek folyamatosan formálódnak a résztvevők inter¬
akcióival és viszonyaik eltolódásaival (csak a kapcsolat végével kerül ez a formáló¬
dási folyamat a végpontjára) (Seiler és Kidwell 2016).
A mediatizált kommunikáció létrejöttével egyidejűleg működésbe lépnek
a benyomáskezelés mechanizmusai. Speciális válfajt jelentenek a vegyes — egy¬
szerre digitális és , offline" — szituációk, mivel a benyomáskezelési stratégiák kre¬
atív alkalmazására és alakítására van szükség. Ling (2010) elemezte azokat a hely¬
zeteket, amikor a mediatizált interakció megszakítja az offline face-to-face inter¬
akciókat. Ez történik, amikor mások társaságában vagyunk és megszólal
a telefonunk, SMS-t vagy chatiizenetet kapunk - ezek felhívások a mediatizált
kommunikációra, ami mindenképpen megzavarja a személyes interakciót. Ha
a megkeresett fél elfogadja a felhívást, akkor mentálisan kivonja magát a közös
fizikai jelenlét állapotából (bár fizikailag nem szükségszerűen, kivéve, ha félrevo¬
nul), vagyis az egymás közelében lévők számára ekkor megszakad a fókuszos in¬
terakció. Ilyenkor egy időre , parkoltatjuk" azt a személyt, akivel eddig beszél¬
tünk, majd újra felvesszük a fonalat, amikor végeztünk a mediatizált kommuni¬
kációval (Ling 2010). Nem árt azonban az óvatosság ilyenkor, mert könnyen meg