Page 98 [98]
OCR
96 + AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA li tevékenységek nem verbális, nem fókuszált koordinációja azáltal jöhet létre, hogy a felek e tudásukat alkalmazzák. Ily módon a médiumok, s különösen a digitálisak, hozzájárulnak a nyilvános tereken való viselkedés mediatizálódásához, mediatizält szabälyozäsähoz (Ayaß 2014b, 15). 2.3. A mobil- és okostelefonok használata a goffmanni modell alapján Goffman szerint, amikor az emberek egymás fizikai közelségében vannak, létre tud jönni a figyelem közös fókuszálása, a felek észlelik egymás tetteit és tudatos vagy nem tudatos megnyilvánulásait, és azt is tudják, hogy a másik is észleli őket. Ezek a tényezők teszik lehetővé az elmondása alapján a cselekvések relatíve stabil koordinacidjat (Goffman 1983, 3), ami miatt szerinte a face-to-face szituációk jelentik a társadalmi interakciók archetipusät, a tärsadalmisäg „igaz” alapegységét, amelyhez képest minden más forma - igy a mediatizält kommunikáció is — csupán kevesebbet jelent, vagy olyasmit, ami minden más forma mércéje. Hasonló szellemiségben Schütz és Luckmann is a közös fizikai jelenlét interakciós helyzetét értelmezte az őseredeti interakciós szituációként, mivel ezekben viszonylag jól fel tudjuk mérni, hogy mi zajlik a velünk szemben álló másik belsejében, hiszen a jelek sokaságát küldi felénk (Schutz és Luckmann 1973, 66-68). Az erzekek szociolögiäjäröl szölö exkurzusäban pedig Simmel is a kölcsönös láthatóságot határozta meg a társadalmi kölcsönhatások archetipikus szituációjaként (Simmel 2009, 571). Az alábbiak során az IKT-eszközök mindennapi használatának összefüggései állnak az előtérben. Jelen fejezet a mediatizált kommunikációs helyzetekre összpontosít, s ezzel összefüggésben olyan kérdésekre, hogy miként zajlik a helyzetmeghatározás a mediatizált kommunikációkban, hogyan szabályozzák a cselekvők a bevonódásukat a mediatizált interakciókba, vagy hogy miként értelmezhetők azok a vegyes interakciós helyzetek, amikor valaki úgy folytat mediatizált kommunikációt távollevőkkel (például telefonál), hogy közben fizikailag mások jelenlétében van. Az előző fejezet középpontjában az állt, hogy a digitális médiumok miként szolgálhatnak a nem kívánt kommunikációk kivédésére, ezzel szemben a jelen egység arra összpontosít, hogy a cselekvők miként használják ezen eszközöket az eredetileg elgondolt céljukra: interakciók folytatására. A kommunikációnak azonban alapvető vonása a kommunikáló felek kölcsönös erőfeszítése, hogy közösen, kooperatívan értelmezzék a szituációjukat. A goffmani értelmezés szerint ennek feltétele, hogy a felek azonos időben ugyanott legyenek jelen, mert csak így tudják kölcsönösen és egyidejűleg megfigyelni egymást, ami szükséges a cselekvések és a benyomáskezelési stratégiák koordinálásához, valamint a szituáció
