Page 98 [98]
96 + AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA
li tevékenységek nem verbális, nem fókuszált koordinációja azáltal jöhet létre,
hogy a felek e tudásukat alkalmazzák. Ily módon a médiumok, s különösen a di¬
gitálisak, hozzájárulnak a nyilvános tereken való viselkedés mediatizálódásához,
mediatizält szabälyozäsähoz (Ayaß 2014b, 15).
2.3. A mobil- és okostelefonok használata a goffmanni modell alapján
Goffman szerint, amikor az emberek egymás fizikai közelségében vannak, létre
tud jönni a figyelem közös fókuszálása, a felek észlelik egymás tetteit és tudatos
vagy nem tudatos megnyilvánulásait, és azt is tudják, hogy a másik is észleli őket.
Ezek a tényezők teszik lehetővé az elmondása alapján a cselekvések relatíve
stabil koordinacidjat (Goffman 1983, 3), ami miatt szerinte a face-to-face szitu¬
ációk jelentik a társadalmi interakciók archetipusät, a tärsadalmisäg „igaz”
alapegységét, amelyhez képest minden más forma - igy a mediatizält kommu¬
nikáció is — csupán kevesebbet jelent, vagy olyasmit, ami minden más forma
mércéje. Hasonló szellemiségben Schütz és Luckmann is a közös fizikai jelenlét
interakciós helyzetét értelmezte az őseredeti interakciós szituációként, mivel
ezekben viszonylag jól fel tudjuk mérni, hogy mi zajlik a velünk szemben álló
másik belsejében, hiszen a jelek sokaságát küldi felénk (Schutz és Luckmann
1973, 66-68). Az erzekek szociolögiäjäröl szölö exkurzusäban pedig Simmel is
a kölcsönös láthatóságot határozta meg a társadalmi kölcsönhatások archetipikus
szituációjaként (Simmel 2009, 571).
Az alábbiak során az IKT-eszközök mindennapi használatának összefüggései
állnak az előtérben. Jelen fejezet a mediatizált kommunikációs helyzetekre össz¬
pontosít, s ezzel összefüggésben olyan kérdésekre, hogy miként zajlik a helyzet¬
meghatározás a mediatizált kommunikációkban, hogyan szabályozzák a cselek¬
vők a bevonódásukat a mediatizált interakciókba, vagy hogy miként értelmezhe¬
tők azok a vegyes interakciós helyzetek, amikor valaki úgy folytat mediatizált
kommunikációt távollevőkkel (például telefonál), hogy közben fizikailag mások
jelenlétében van.
Az előző fejezet középpontjában az állt, hogy a digitális médiumok miként
szolgálhatnak a nem kívánt kommunikációk kivédésére, ezzel szemben a jelen
egység arra összpontosít, hogy a cselekvők miként használják ezen eszközöket
az eredetileg elgondolt céljukra: interakciók folytatására. A kommunikációnak
azonban alapvető vonása a kommunikáló felek kölcsönös erőfeszítése, hogy kö¬
zösen, kooperatívan értelmezzék a szituációjukat. A goffmani értelmezés szerint
ennek feltétele, hogy a felek azonos időben ugyanott legyenek jelen, mert csak
így tudják kölcsönösen és egyidejűleg megfigyelni egymást, ami szükséges a cse¬
lekvések és a benyomáskezelési stratégiák koordinálásához, valamint a szituáció