Seite 97 [97]
OCR
IV. ONLINE VILAGOK + 95 jelent és jelez, hiszen nagyfokú udvariatlanság valakit megzavarni, miközben fókuszos interakciót folytat másvalakivel, még akkor is, ha az nincs fizikailag jelen (Ayaß 2014b, 14). Emiatt a telefon hatekonyabban vedi ki a nem kivänt interakciós felhívásokat a fizikailag jelenlévők részéről, ugyanakkor ennek a mellékhatása, hogy a fizikailag jelenlévők hallhatják a beszélgetést még akkor is, ha ezt nem feltetlenül akarjäk (Ayaß 2014b, 15). Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy azon esetekben, amikor a bevonódási pajzsot — például hordozható zenelejátszót, okostelefont vagy újságot — használó embereket mégis megszólítják, gyakran ugyanolyan készségesen válaszolnak az idegenek által feltett kérdésekre, mint azok, akik nem élnek bevonódási pajzsokkal. Giddens &s szerzötärsai (2018, 122-123) idézik azt a hallgatöi megfigyeléses kutatást, amelynek során New York-i metrószerelvényekben hasonlították össze a bevonódási pajzsokat használók és nem használók reakcióit arra, ha megszólították őket. A megfigyelés szerint a fej- vagy fülhallgatót viselők, illetve az egyéb bevonódási pajzsokat használók (például újságokat olvasók) is ugyanolyan szívesen válaszoltak a kérdésekre, készségesen félretették az interakció idejére a pajzsukat (levették a fejhallgatót, összehajtották az újságot stb.). Ez összhangban van azzal, ami a goffmani elmélet alapján várható: mivel a felek kooperálnak a homlokzatok megóvásában, elvárható a kölcsönösen illedelmes viselkedés minimális szintje, amelyhez a pajzsokat használók is tartják magukat. A megfigyelések alapján azonban a pajzsokat alkalmazók, miután megválaszolták a nekik feltett kérdést, gyorsabban fejezték be az idegennel folytatott interakciót (és merültek el újra a pajzsuk használatában), mint azok, akik nem használtak semmifele ilyen eszközt (Giddens &s mtsai. 2018, 122-123). Ayaß (2014b, 15) talälö meglätäsa szerint, amikor az emberek nyilvänos helyeken egymás társaságában bevonódási pajzsokként használják a médiumokat és IKT-eszközöket, ugyan nem bocsátkoznak egymással verbális és fókuszált interakcióba, azonban mégis szükség van a kölcsönös megfigyelésre és reciprok észlelésre annak érdekében, hogy a bevonódási pajzsokat és a nem elérhetőséget kölcsönösen fel- és elismerjék." Ezek a folyamatok nem teljesen tudatosan mennek végbe, hanem inkább rutinizált, nem reflektált sémák alapján, amelyek építenek a cselekvők mindennapi, kéznél levő tudására. A bevonódási pajzsok körü5 A nem elérhetőség, a nem jelenlét jelzése a lényeg — a cselekvők azonban a legtöbb esetben nem akarják ténylegesen teljesen elzárni magukat a környezetüktől (semmit sem észlelni belőle), hiszen az kockázatos lehet (ha például nem vesznek észre fenyegető jeleket). A médium lehetővé teszik a felhasználója számára a figyelme megosztását: lehetséges például felváltva a képernyőt vagy szükség esetén a környezetbeli történéseket figyelni, miközben a mások számára az általában vett nem elérhetőség jelzését küldik. A bevonódási pajzsok által a használóik figyelme így valójában csak részlegesen fordul el a környezetüktől, ami jól látható az olyan, például banki várótermi szituációkban, ahol az emberek ugyan látszólag mélyen elmerülnek a telefonjuk képernyőjében, mégis, amikor az ő sorszámukat mutatja a kijelző, hamar felpattannak és a megfelelő pulthoz sietnek (Ayaß 2014b, 14).
