Page 96 [96]
94 + AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA
igen. A cselekvők ezen eszközök használatával demonstrálják a nem elérhetősé¬
güket mások számára, vagyis a nem jelenlétüket a közös fizikai jelenlét szituáci¬
óiban (Ayat 2Ol4b, 9). Emellett azért is hasznosak a bevonódási pajzsok az em¬
berek számára, mert a nyilvános helyeken , saját területeket" hoznak létre a maguk
szämära (Ayaß 2014b, 11).
A bevonódási pajzsok tekintetében minőségi ugrást jelentett a hordozható
zenelejátszók megjelenése, ? mivel általuk az elérhetetlenség jóval nagyobb mér¬
tékét jelzik a cselekvők, hiszen a használóik kétféle érzék tekintetében is kivonják
magukat (legalább részlegesen) a közös fizikai jelenlét szituációjából: egyrészt
jelzik a többi jelenlévő számára, hogy nem vagy csak részlegesen hallják a körü¬
löttük lévő személyeket, másrészt a zenehallgatás jellemzően távolba révedő vagy
a cselekvő önmagába záruló tekintetével párosul, ami aszemkontaktus felvételét
neheziti meg (Ayafs 2014b, 12). Ha zenehallgatasra vagy vidednézésre hasznaljak,
az okostelefon is ugyanígy működik bevonódási pajzsként, csak még erősebben,
mivel a képernyő a tekintetet is le tudja kötni. A kétféle érzék (hallás, látás) blok¬
kolása tehát nagyobb hatékonyságot biztosít a hanghallgatásra alkalmas médiu¬
moknak például az újságokkal, könyvekkel szemben, azonban egy másik szem¬
pontból kevésbé hatékonyak: minél kisebbek ezen eszközök, annál kevésbé tűn¬
nek fel másoknak, s így annál kevésbé tud a nem elérhetőség benyomása
letrejönni (Ayaß 2014b, 13). Peldäul, ha kis méretű, bluetooth-os, vezetéknélküli
fülbe dugható fülhallgatóval hallgatunk zenét a telefonunkról, az könnyen meg¬
lehet, hogy nem tűnik fel másoknak, s ezért akaratunk ellenére elérhetőnek tűn¬
hetünk. A cselekvők természetesen tudatában vannak az ilyen kockázatoknak,
amelyeket különféle praktikákkal enyhíteni szeretnének: például hatalmas fej¬
hallgatót használnak, ami egyértelművé teszi, hogy nem vagy csak rosszul hallják
a környezetüket, vagy demonstratívan a telefonjuk felé görnyednek, hogy test¬
tartásukkal jelezzék: elmerültek olyasvalamiben, amihez a környezetükben lé¬
vöknek nincs köze (Ayaß 2014b, 13).
A mobil- és különösen az okostelefonok széles körű elterjedése újabb minő¬
ségi váltást hozott magával. Ezen eszközök azáltal tűnnek ki, hogy sokféle érte¬
lemben alkalmasak bevonódási pajzsként működni. Lehet őket például az analóg
médiához hasonlóan használni (olvasás), de lehetővé teszik emellett, hogy —
a hordozható zenelejátszók mintájára — a látás és hallás érzékét egyszerre ki le¬
hessen vonni a közös fizikai jelenlét szituációjából (videónézés vagy zenehallga¬
tás). A mobiltelefon azonban olyasvalamit is tud, amit más eszközök nem: míg
a korábban megjelent bevonódási pajzsok csupán azt jelezték másoknak, hogy
elfoglaltak valamivel, addig ha valaki a telefonján beszél mások közegében, az azt
jelzi, hogy valaki mással van elfoglalva, ami jelentősen nagyobb elérhetetlenséget
9 A walkman már az 1970-es években megjelent.