Seite 95 [95]
OCR
IV. ONLINE VILÁGOK + 93 ami jelzi mások számára, hogy nem elérhetők. Érdekesebbek e szempontból azok a helyzetek, amikor a cselekvők különféle eszközöket vesznek igénybe annak érdekében, hogy elhárítsák annak , veszélyét", hogy a velük azonos helyen tartózkodé személyekkel kommunikalniuk kelljen. A média és az IKT-eszk6z6k Ayafs (2014b) szerint a nyilvános helyeken gyakran bevonódási pajzsokként működnek, mivel a céljuk ekkor nem akommunikáció létesítése, hanem az, hogy a fizikailag jelenlévőket elbátortalanítsák attól, hogy kommunikációt kezdeményezzenek a médiát használókkal. A bevonddasi pajzs (involvement shield) goffmani fogalom, mely nala még némileg mast jelentett: olyan targyakat vagy helyeket, melyeket az emberek arra használnak, hogy elkerüljék a külső beavatkozásokat és magukat, valamilyen testrészüket vagy a cselekvéseiket elrejtsék mások elől (Goffman 1963, 38-42; Ayaß 2014b, 9). Goffman szerint leteznek immobil bevonödäsi pajzsok, peldäul a fürdőszoba, és hordozhatók is, mint a napszemüveg, kesztyű vagy a középkori maszkok. Goffman szerint a bevonódási pajzs lehetővé teszi a cselekvőknek, hogy elrejtsenek mások elől olyasmiket, amiket nem szeretnének, hogy lássanak, mert rombolná a homlokzatukat. Lehet, hogy ennek azért érzik szükségét, mert társadalmi normákkal ellentétesen cselekszenek (és szankciókra számíthatnának, ha mások is tanúi lennének e cselekvésnek), vagy mert egyszerűen kínosnak éreznék, ha mások látnák, amit el szeretnének rejteni (a maszk például az elpirulást tudta leplezni, de a fürdőszobai tevékenységeinket sem szeretjük nyilvánosan végezni) (Goffman 1963, 39-40). E helyütt azonban hasznosabb a bevonódási pajzsokat némileg eltérő értelemben, olyan — digitális vagy nem digitális — eszközökként felfogni, amelyek használatának szűkebben az a célja, hogy meggátolják akommunikációt jelenlévők között. A modern társadalmakban számos médiumot lehet bevonódási pajzsként használni, s így viszonylag nagy valószínűséggel kivédeni a nem kívánt kommunikációkat, mivel használatuk révén aktívan jelezzük a velünk azonos helyen lévők számára a nem elérhetőségünket." Különösen az olyan nyilvános helyeken érzik szükségét ennek a cselekvők, ahol sok idegen van egyszerre jelen (Ayaf 2014b, 9), így például várótermekben (vasútállomás, orvosi rendelő, repülőtér), megállókban vagy tömegközlekedési eszközökön. Azok a médiumok a leginkább alkalmasak erre, amelyek kis méretűek, hordozhatók, jól láthatók mások számára (tehát dekódolhatók bevonódási pajzsként), ugyanakkor szükség esetén könynyen félre is teheték (AyaR 2014b, 9, 15): például a tévé nem felel meg e feltételeknek, míg a könyvek, az újságok, a hordozható zenelejátszók és az okostelefonok 48 A modern társadalmakban azért használnak olyan gyakran (analóg és digitális) médiumokat bevonódási pajzsként, mert hatékonyabban védik ki az interakciókat, mintha csupán például a távolba révedésük révén jeleznék mások számára a kommunikációs nem elérhetőségüket, ahogyan azt például a balinézek teszik (Ayaf 2014b, 11).
