Seite 95 [95]
IV. ONLINE VILÁGOK + 93
ami jelzi mások számára, hogy nem elérhetők. Érdekesebbek e szempontból azok
a helyzetek, amikor a cselekvők különféle eszközöket vesznek igénybe annak
érdekében, hogy elhárítsák annak , veszélyét", hogy a velük azonos helyen tartóz¬
kodé személyekkel kommunikalniuk kelljen. A média és az IKT-eszk6z6k Ayafs
(2014b) szerint a nyilvános helyeken gyakran bevonódási pajzsokként működnek,
mivel a céljuk ekkor nem akommunikáció létesítése, hanem az, hogy a fizikailag
jelenlévőket elbátortalanítsák attól, hogy kommunikációt kezdeményezzenek
a médiát használókkal.
A bevonddasi pajzs (involvement shield) goffmani fogalom, mely nala még
némileg mast jelentett: olyan targyakat vagy helyeket, melyeket az emberek arra
használnak, hogy elkerüljék a külső beavatkozásokat és magukat, valamilyen
testrészüket vagy a cselekvéseiket elrejtsék mások elől (Goffman 1963, 38-42;
Ayaß 2014b, 9). Goffman szerint leteznek immobil bevonödäsi pajzsok, peldäul
a fürdőszoba, és hordozhatók is, mint a napszemüveg, kesztyű vagy a középkori
maszkok. Goffman szerint a bevonódási pajzs lehetővé teszi a cselekvőknek, hogy
elrejtsenek mások elől olyasmiket, amiket nem szeretnének, hogy lássanak, mert
rombolná a homlokzatukat. Lehet, hogy ennek azért érzik szükségét, mert tár¬
sadalmi normákkal ellentétesen cselekszenek (és szankciókra számíthatnának,
ha mások is tanúi lennének e cselekvésnek), vagy mert egyszerűen kínosnak érez¬
nék, ha mások látnák, amit el szeretnének rejteni (a maszk például az elpirulást
tudta leplezni, de a fürdőszobai tevékenységeinket sem szeretjük nyilvánosan
végezni) (Goffman 1963, 39-40). E helyütt azonban hasznosabb a bevonódási
pajzsokat némileg eltérő értelemben, olyan — digitális vagy nem digitális — esz¬
közökként felfogni, amelyek használatának szűkebben az a célja, hogy meggátol¬
ják akommunikációt jelenlévők között.
A modern társadalmakban számos médiumot lehet bevonódási pajzsként
használni, s így viszonylag nagy valószínűséggel kivédeni a nem kívánt kommu¬
nikációkat, mivel használatuk révén aktívan jelezzük a velünk azonos helyen
lévők számára a nem elérhetőségünket." Különösen az olyan nyilvános helyeken
érzik szükségét ennek a cselekvők, ahol sok idegen van egyszerre jelen (Ayaf
2014b, 9), így például várótermekben (vasútállomás, orvosi rendelő, repülőtér),
megállókban vagy tömegközlekedési eszközökön. Azok a médiumok a leginkább
alkalmasak erre, amelyek kis méretűek, hordozhatók, jól láthatók mások számá¬
ra (tehát dekódolhatók bevonódási pajzsként), ugyanakkor szükség esetén köny¬
nyen félre is teheték (AyaR 2014b, 9, 15): például a tévé nem felel meg e feltéte¬
leknek, míg a könyvek, az újságok, a hordozható zenelejátszók és az okostelefonok
48 A modern társadalmakban azért használnak olyan gyakran (analóg és digitális) médiumokat
bevonódási pajzsként, mert hatékonyabban védik ki az interakciókat, mintha csupán például a távol¬
ba révedésük révén jeleznék mások számára a kommunikációs nem elérhetőségüket, ahogyan azt
például a balinézek teszik (Ayaf 2014b, 11).