Page 93 [93]
OCR
IV. ONLINE VILÁGOK + 91 jában a mediatizált interakciókban is megjelenik a cselekvő sérülékenysége, aki emiatt törekszik a benyomáskezelésre: szerepeket játszik és maszkokat vesz fel közönségek előtt. A goffmani elmelet szemtöl szembeni kommunikäciökra korlätozödäsa ellenére többen is kísérletet tettek arra, hogy — módosításokkal — a technikai eszközök mediálta interakciókra és az online világra is alkalmazzák e teóriát (Ling 2010; Rettie 2009; Pölya 2012; Bullingham &s Vasconcelos 2013; Ayaß 2014b), ami miatt a (mödositott) goffmani elmelet ma is aktuäliskent hat. A reflexiök közül a legátfogóbb Pólya Tamás (2012) elméleti áttekintése, amelyben a szemtől szembeni és a digitálisan közvetített kommunikációk egyik legfontosabb különbségeként a dramaturgiai szerepek fenntartásának költségei jelennek meg. Az általános összefüggés e tekintetben Pólya szerint az, hogy az interakciós szerepeket könnyebb fenntartani az online világban, vagyis jóval kevésbé , költségesek", mint a face-to-face interakciós helyzetekben (Pólya 2012, 29). E mögött az van, hogy a szemtől szembeni interakciókban folyamatos szerepjátszásra van szükség a megfelelő benyomás keltéséhez és fenntartásához, viszont az online kommunikációk többsége (e-mail, chat, hozzászólások blogbejegyzésekhez, fórumokon vagy a közösségi médiában) megengedi a megszakítottságot, így a cselekvőnek nem kell folyamatosan megfelelnie a szerepének, s jobban tudja ellenőrizni az alakítását és az általa küldött jelzéseket (Pólya 2012, 29).§ Ez alól természetesen kivételt jelentenek a videóhívások, melyek azonban - s talán épp emiatt — nem a legnépszerűbb online kommunikációs formát jelentik. Goffman szemtől szembeni kommunikációkra vonatkozó fejtegetéseiben felvetette a kérdést, hogy a szerepjátszók vajon őszinték vagy cinikusak, s ezzel kapcsolatban úgy vélte, a cinizmus ellen hat az a társadalmi norma, mely előírja az alakítók számára, hogy őszintén nyilatkozzanak meg. A cselekvők számára ez a norma ösztönzővel is együtt jár, mivel az őszinte (vagy őszintén átélt) alakításért cserébe a szerepjátszó elvárhatja, hogy mások is hasonlóan őszinték legyenek vele szemben (Goffman 2000). Az alakítások és az alakítók őszinteségének kérdése még élesebben merül fel az IKT-eszközökkel és az online közeggel összefüggésben, hiszen ezek — épp azért, mert az általuk lehetővé tett interakciók általában nem szimultán és szinkron jellegűek, hanem tele vannak megszakításokkal — egyszerűvé és könnyen kivitelezhetővé teszik mások megtévesztését. Pólya (2012, 34) meglátása ezzel kapcsolatban az, hogy az online kommunikációknál sokkal nagyobb kilengések lehetnek az őszinteség vagy a megtévesztés irányába: az internetes kommunikációk lehetővé teszik a teljes őszinteséget, a (gyakran kéretlen és mások által túlzóként értékelt) kitárulkozást, ám a másik oldalon a tudatos # A közösségi média felületein azonban az előadások közönségének sokfélesége épp ellenkezőleg, megneheziti a benyomaskezelést (läsd a IV. 2.4. fejezetet).
