Page 93 [93]
IV. ONLINE VILÁGOK + 91
jában a mediatizált interakciókban is megjelenik a cselekvő sérülékenysége, aki
emiatt törekszik a benyomáskezelésre: szerepeket játszik és maszkokat vesz fel
közönségek előtt.
A goffmani elmelet szemtöl szembeni kommunikäciökra korlätozödäsa elle¬
nére többen is kísérletet tettek arra, hogy — módosításokkal — a technikai eszkö¬
zök mediálta interakciókra és az online világra is alkalmazzák e teóriát (Ling
2010; Rettie 2009; Pölya 2012; Bullingham &s Vasconcelos 2013; Ayaß 2014b),
ami miatt a (mödositott) goffmani elmelet ma is aktuäliskent hat. A reflexiök
közül a legátfogóbb Pólya Tamás (2012) elméleti áttekintése, amelyben a szemtől
szembeni és a digitálisan közvetített kommunikációk egyik legfontosabb különb¬
ségeként a dramaturgiai szerepek fenntartásának költségei jelennek meg. Az ál¬
talános összefüggés e tekintetben Pólya szerint az, hogy az interakciós szerepeket
könnyebb fenntartani az online világban, vagyis jóval kevésbé , költségesek", mint
a face-to-face interakciós helyzetekben (Pólya 2012, 29). E mögött az van, hogy
a szemtől szembeni interakciókban folyamatos szerepjátszásra van szükség a meg¬
felelő benyomás keltéséhez és fenntartásához, viszont az online kommunikációk
többsége (e-mail, chat, hozzászólások blogbejegyzésekhez, fórumokon vagy a kö¬
zösségi médiában) megengedi a megszakítottságot, így a cselekvőnek nem kell
folyamatosan megfelelnie a szerepének, s jobban tudja ellenőrizni az alakítását és
az általa küldött jelzéseket (Pólya 2012, 29).§ Ez alól természetesen kivételt je¬
lentenek a videóhívások, melyek azonban - s talán épp emiatt — nem a legnép¬
szerűbb online kommunikációs formát jelentik.
Goffman szemtől szembeni kommunikációkra vonatkozó fejtegetéseiben fel¬
vetette a kérdést, hogy a szerepjátszók vajon őszinték vagy cinikusak, s ezzel kap¬
csolatban úgy vélte, a cinizmus ellen hat az a társadalmi norma, mely előírja
az alakítók számára, hogy őszintén nyilatkozzanak meg. A cselekvők számára ez
a norma ösztönzővel is együtt jár, mivel az őszinte (vagy őszintén átélt) alakításért
cserébe a szerepjátszó elvárhatja, hogy mások is hasonlóan őszinték legyenek vele
szemben (Goffman 2000). Az alakítások és az alakítók őszinteségének kérdése
még élesebben merül fel az IKT-eszközökkel és az online közeggel összefüggés¬
ben, hiszen ezek — épp azért, mert az általuk lehetővé tett interakciók általában
nem szimultán és szinkron jellegűek, hanem tele vannak megszakításokkal —
egyszerűvé és könnyen kivitelezhetővé teszik mások megtévesztését. Pólya (2012,
34) meglátása ezzel kapcsolatban az, hogy az online kommunikációknál sokkal
nagyobb kilengések lehetnek az őszinteség vagy a megtévesztés irányába: az in¬
ternetes kommunikációk lehetővé teszik a teljes őszinteséget, a (gyakran kéretlen
és mások által túlzóként értékelt) kitárulkozást, ám a másik oldalon a tudatos
# A közösségi média felületein azonban az előadások közönségének sokfélesége épp ellenkezőleg,
megneheziti a benyomaskezelést (läsd a IV. 2.4. fejezetet).