Seite 76 [76]
OCR
74 » AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA lal minden zárt értelmi tartományt. Az álmok és álmodozások, a színház, a vallásos tapasztalat, a tudomány, a viccek, a játékok vagy a költészet jelentenek példákat. A mindennapi élet világa is zárt értelmi tartomány, ám mivel a többi előfeltétele, s mivel a cselekvők folyton vissza-visszatérnek hozzá, ez az elsődleges valóság. A , sokféle valóságról" szóló tanulmányában Schütz az egyik tartományból a másikba történő váltást sokkszerű tapasztalatként írja le, mivel megváltozik a szubjektum sajátos tudati feszültségi formája (Schutz 1962, 231), ám későbbi tanulmányaiban ritkábban hivatkozik az átmenetek sokkjellegére, helyette gyakrabban hangsúlyozta a váltások graduális jellegét, s hogy a mindennapokban a cselekvők folyton kis váltásokat hajtanak végre a tartományok között, akár másodpercenként, amely váltások így nem sokkszerűek, hanem a normalitäshoz tartoznak (Ayaß 2017, 530). Az elsődleges valóságtól eltérő zárt értelmi tartományok egy részéhez (például az álmokhoz, a színházi előadások világához) média használata nélkül is hozzá lehet férni, ám a mediális termékek számos lehetőséget biztosítanak a különféle tartományokba való belépésre, ami után a cselekvő ugyan fizikailag továbbra is az elsődleges valóságban helyezkedik el, ám abból — attól függőn, hogy milyen mértékben merült el a másik értelmi tartományban -— csak viszonylag keveset eszlel?' (Ayaß 2014a, 103). Az online jelenlet és térélmény értelmezése szempontjából fontos, hogy láthatóvá váljon, Schütz mit is ért zárt értelemtartományok alatt. Szerinte e tartományok hat szempont szerint határozhatók meg, s különülnek el egymästöl (Schutz 1962, 230-231). 1. Minden tartomány sajátos, rá jellemző tudati feszültségi formával rendelkezik. A mindennapi valóság esetében ez a teljes figyelem, mellyel a pragmatikus cselekvő a világ követelményei iránt viseltetik. 2. Az értelmi tartományoknak specifikus epochéjuk van, azaz a többi tartománytól eltérő módon függesztik fel a kételyt. A mindennapi valóságban nem kételkedünk a társadalmi világgal kapcsolatos tudásunkban - így például felfüggesztjük a tisztviselői típusainkkal kapcsolatos kételyeinket annak érdekében, hogy cselekedhessünk. 3. A zárt értelmi tartományok a spontaneitás uralkodó formája tekintetében is különböznek egymástól. A mindennapi valóságban a cselekvők különféle célokat tűznek ki, amelyeket testi mozgásokkal kívánnak elérni (Schutz 1962, 230). E pragmatikus attitűd az emberi lét fundamentális szorongásának (, tudom, hogy meg fogok halni, és félek meghalni") következménye (Schutz 1962, 228). 31 Például a könyvek olvasása közben a fizikai környezet észlelése attól függően gyengébb vagy erősebb, hogy az olvasó milyen mértékben merült el az olvasmányában.
