Seite 76 [76]
74 » AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA
lal minden zárt értelmi tartományt. Az álmok és álmodozások, a színház, a val¬
lásos tapasztalat, a tudomány, a viccek, a játékok vagy a költészet jelentenek
példákat. A mindennapi élet világa is zárt értelmi tartomány, ám mivel a többi
előfeltétele, s mivel a cselekvők folyton vissza-visszatérnek hozzá, ez az elsődle¬
ges valóság. A , sokféle valóságról" szóló tanulmányában Schütz az egyik tarto¬
mányból a másikba történő váltást sokkszerű tapasztalatként írja le, mivel meg¬
változik a szubjektum sajátos tudati feszültségi formája (Schutz 1962, 231), ám
későbbi tanulmányaiban ritkábban hivatkozik az átmenetek sokkjellegére, he¬
lyette gyakrabban hangsúlyozta a váltások graduális jellegét, s hogy a minden¬
napokban a cselekvők folyton kis váltásokat hajtanak végre a tartományok kö¬
zött, akár másodpercenként, amely váltások így nem sokkszerűek, hanem a nor¬
malitäshoz tartoznak (Ayaß 2017, 530).
Az elsődleges valóságtól eltérő zárt értelmi tartományok egy részéhez (példá¬
ul az álmokhoz, a színházi előadások világához) média használata nélkül is hozzá
lehet férni, ám a mediális termékek számos lehetőséget biztosítanak a különféle
tartományokba való belépésre, ami után a cselekvő ugyan fizikailag továbbra is
az elsődleges valóságban helyezkedik el, ám abból — attól függőn, hogy milyen
mértékben merült el a másik értelmi tartományban -— csak viszonylag keveset
eszlel?' (Ayaß 2014a, 103). Az online jelenlet és térélmény értelmezése szempont¬
jából fontos, hogy láthatóvá váljon, Schütz mit is ért zárt értelemtartományok
alatt. Szerinte e tartományok hat szempont szerint határozhatók meg, s különül¬
nek el egymästöl (Schutz 1962, 230-231).
1. Minden tartomány sajátos, rá jellemző tudati feszültségi formával rendel¬
kezik. A mindennapi valóság esetében ez a teljes figyelem, mellyel a pragmatikus
cselekvő a világ követelményei iránt viseltetik.
2. Az értelmi tartományoknak specifikus epochéjuk van, azaz a többi tarto¬
mánytól eltérő módon függesztik fel a kételyt. A mindennapi valóságban nem
kételkedünk a társadalmi világgal kapcsolatos tudásunkban - így például felfüg¬
gesztjük a tisztviselői típusainkkal kapcsolatos kételyeinket annak érdekében,
hogy cselekedhessünk.
3. A zárt értelmi tartományok a spontaneitás uralkodó formája tekintetében
is különböznek egymástól. A mindennapi valóságban a cselekvők különféle cé¬
lokat tűznek ki, amelyeket testi mozgásokkal kívánnak elérni (Schutz 1962, 230).
E pragmatikus attitűd az emberi lét fundamentális szorongásának (, tudom, hogy
meg fogok halni, és félek meghalni") következménye (Schutz 1962, 228).
31 Például a könyvek olvasása közben a fizikai környezet észlelése attól függően gyengébb vagy
erősebb, hogy az olvasó milyen mértékben merült el az olvasmányában.