Oldal 71 [71]
IV. ONLINE VILÁGOK + 69
távol esnek az éppen aktuális tartózkodási helyüktől (Merleau-Ponty 2005, 333).
Merleau-Pontyt továbbgondolva Martin Waldenfels helybéli eltolódásoknak
(Ortsverschiebungen) nevezte azt, amikor a cselekvő voltaképpen nem ott van,
ahol (Waldenfels 2009). Másfelől különféle módszerek léteznek arra, hogy a cse¬
lekvők a velük egy helyen tartózkodó másoknak jelezzék a nem jelenlétüket, hogy
ezáltal a nem hozzáférhetőség benyomását keltsék bennük. Ezek a Marcel Mauss-i
(2000) értelemben vett testtechnikák azt jelzik mások számára: az illető nem
kívánja bevonni magát abba a fizikai szitutációba, amely testét körülveszi (Ayaf$
2014b). Ez nemcsak a modern társadalmakban, hanem premodern, nem urbani¬
zált közösségekben is megfigyelhető jelenség." Bár valójában sem a jelenlétérzet,
sem mások jelenlétének benyomása nem problémamentes a médiahasználat nél¬
küli, közös testi jelenléten alapuló helyzetekben, az alábbiakban nem ez áll az elő¬
térben, hanem az IKT-k használata és a jelenlét kérdése. Az alábbi fejezet témája
leginkább az, hogy fogalmilag miként lehet értelmezni a cselekvők online jelen¬
létérzetét, de röviden a jelenlét benyomásának kezelése is kifejtésre kerül.
A cselekvök ama — Merleau-Ponty és Waldenfels által kiemelt, ám például
Schütz által nem tematizált — tulajdonsága vagy képessége, hogy nem teljesen
oldódnak fel az , itt és most"-ban, hogy képesek máshová fókuszálni a figyelmü¬
ket, a közös fizikai jelenlét helyzeteiben ugyan gyakran csökkentik számukra
a jelenlét érzetét, ugyanakkor épp e képességek teremtik meg a lehetőséget arra,
hogy a technikai eszközök révén távollevő helyekkel és személyekkel kapcsolat¬
ban tapasztalják meg a jelenlét érzetét. A technikai eszközök által megvalósított
jelenlétérzet kérdésére fókuszál a jelenlétkutatás (presence research). Ez a kutatási
irányzat nem a fentiekben vázolt fenomenológiai megfontolásokból nőtt ki,
hanem több tudományterület kereszteződésében (informatika, mérnöktudo¬
mány, kognitív tudomány) formálódott, ám fogalmai és eredményei viszonyla¬
gosan illeszkednek a fenomenológiai hagyományhoz. E kutatási irányzat számá¬
ra az a fő kérdés, hogy a különféle IKT-k használói mennyire és milyen tekintet¬
ben érzik magukat jelenlevőnek a különféle , virtuális" környezetekben (például
teleoperátorok, online szerepjátékok vagy videótelefon-alkalmazások használata
során). Az irányzat képviselői szerint a jelenlet a különfele online platformokon
és virtuälis környezetekben, illetve a különfele IKT-k &s okoseszközök hasznäla¬
ta során nem kétértékű (igen/nem), hanem az érzet lehet intenzívebb vagy gyen¬
gébb, emellett több formája, síkja vagy szintje van a jelenlétnek.
Különösen informatív Schultze (2010) írása, amely áttekinti, hogy miként
definiálják a (virtuális) jelenlétet ebben a diskurzusban, és hogy milyen fajták
9 A modern társadalmak esetén példák: újságolvasás a tömegközlekedési eszközön, a lift billen¬
tyűzetének demonstratív tanulmányozása mások jelenlétében. A nem modern közösségek esetén lásd
Ayat leírását a balinézek jellegzetes testtartásáról és távolba tekintéséről, amely a mások számára
egyfajta mentális ott nem létet jelez (Ayaf 2014b, 11).