Page 62 [62]
OCR
60 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA A felnövekvő gyermekek számára az is alapvető és korai tapasztalat, hogy az online világban nyomokat hagynak maguk után. Ez is alapvető változás a korábbi időszakokhoz képest, amikor legfeljebb az internethez nem csatlakozó fényképezőgépek vagy videókamerák rögzíthették a gyerek képmását, de az ilyen felvételek nem értek el szélesebb kört. A digitalizáció korszakában a gyerekek belenőnek a közösségi médiába, s számukra természetes, hogy olyan nyomokat (például képeket, hozzászólásokat) hagynak maguk után, amelyek mások számára később is hozzáférhetők és megjegyzésekkel, lájkokkal értékelhetők (Couldry és Hepp 2017, 152). A tinédzserkorban a barátokkal, osztálytársakkal folytatott interakciók egyre fontosabbá válnak a szocializációban. Az SMS-ezés, a chatelés, a közösségi média használata a fiatalok számára azt a lehetőséget kínálja, hogy az online terekben a felnőttvilág szigorú és gyakran nyűgösnek érzett regulációitól és kényszereitől mentesüljenek, és ezt az érzést érdekes módon akkor is át tudják élni, ha fizikailag egyébként olyan helyen vannak, amelyben a felnőttek szabályai érvényesülnek (iskola, nyilvános terek, otthon stb.) (Couldry és Hepp 2017, 152-153). A gyermekek ugyan már korán tudatában vannak, hogy az online tevékenységeik nyomokat hagynak, azonban ennek olyan továbbvezető következményei vannak, amelyek további tanulási folyamatokat tesznek szükségessé a részükről. Amikor a gyerekek a szemtől szembeni interakciók szituációjában goffmani (2000) értelemben vett alakításokat visznek véghez, fel tudják mérni, hogy kik alkotják az „itt &s most” szituäciöjaban a közönsegüket, &s alakitäsukat ehhez igazítják; ezzel szemben az internetes posztjaik, hozzászólásaik és feltöltött fotóik a későbbiekben is elérhetők, kereshetők lesznek gyakran olyan emberek számára is, akikről nem is gondolták volna. Vagyis a közönségük szinte kontrollálhatatlanul kiszélesedik, ami számos bizonytalansággal jár együtt. Idővel természetesen megtanul(hat)jak kezelni ezt a problémat — például a láthatóság korlátozásával vagy megfontolt kommunikációval —, 4m ez pótlólagos reflexivitast igényel (Couldry és Hepp 2017, 153-154). A fiatalokat és fiatal felnőtteket különösen érzékenyen érintik ezek a problémák, mert az életszakaszuk logikája épp a társadalmi szerepekkel való kísérletezgetésre és a határok tesztelésére ösztökéli őket. E tevékenységek is gyakran nyomokat hagynak az online térben, ami kockázatokat rejt magában, hiszen sok munkáltató célzottan áttanulmányozza a hozzájuk jelentkezők vagy a munkavállalóik közösségimédia-profilját helytelennek minősített magatartásformák, attitűdök után kutatva. A digitális média korszaka előtt a tinédzser- és fiatalfelnőtt-kor relatív védettséget nyújtott, viszonylag szabadon lehetett kísérletezgetni és megtapasztalni, hogy melyik területen mennyi szabadságteret engednek a társadalmi szabályok. A fiatalok csak korlátozottan számítottak beszámítóképesnek, és a cselekvőkre rossz fényt vető incidenseknek jellemzően nem maradtak évekkel
