Seite 44 [44]
OCR
42 + AZ ÉLETVILAG MEDIATIZALODASA hanem beilleszkedtek az elektromosság elrendezte új keretbe. Az elektrifikäcié szakasza nem valamely konkrét találmányhoz kapcsolódik, hanem a különféle technikai eszközök elektromos alapra helyezése a lényege. Az elektrifikáció így valójában nem más, mint a mediális technikák fokozatos beillesztése elektromosságon alapuló hálózatokba és infrastruktúrákba. E szempontból kiemelkedő jelentőségű a bármilyen elektronikai technika működtetéséhez szükséges elektromos hálózat fokozatos kiépítése, és különösen az elektromos távírói, telefonos, rádiós, majd televíziós infrastruktúra kialakítása. A mediális környezet ennek során egyre sokszínűbbé válik, és az egyes elemei az elektromos infrastruktúra révén egyre szorosabban, hálózatosan kapcsolódnak egymáshoz. Az egyes médiumok talán nem is annyira fontosak e szempontól, mint az, hogy hálózatosan kapcsolódnak egymáshoz. Az elektrifikáció révén új, nagy terekre kiterjedő kommunikatív terek jöhettek létre (Couldry és Hepp 2017, 44—48). A társadalmi valóság mély mediatizációjának harmadik hullámát jelenti a digitalizáció, mely a 20. század közepén jelent meg és a jelenben is érezteti a hatását. A digitalizáció szakasza leginkább a számítógéphez, okostelefonokhoz és az internethez kötődik. E hullámban még szorosabban összekapcsolódik minden média egymással, az összekötőkapocs immár maga az internet, amely az új alapinfrastruktúrává válik (bár maga is előfeltételezi az elektromosságot). A tárgyalt időszakban tehát, az internet zárt hálózatból mindenki számára hozzáférhető infrastruktürävä vält (läsd megaz 1. 1. fejezetet), olyan online térré, melyet az élet minden tevékenysége számára lehetséges (és egyre inkább szükséges) használni, s amely különösen a 2000-es évektől egyre fokozottabban kommercializálódott (Couldry és Hepp 2017, 48-52). Kônyvükben Couldry és Hepp bizonytalanul ugyan, de úgy látják, körvonalazódika 2010-es évektől kezdve a mediatizáció új hulláma, amelyet datafikációnak neveznek (Couldry és Hepp 2017, 52). A megfogalmazásuk nem egyértelműek abban, hogy a datafikációt teljesen új szakasznak tartják-e, vagy csupán a digitalizáción belüli átrendeződésként. A datafikáció összességében a nagy adatbázisok és halmazok egyre nagyobb társadalomszervező erejére utal, mivel az adatok gyűjtése, elrendezése, elemzése nem semleges folyamat, hanem profitorientált cégek végzik e tevékenységeket, és ezzel hatást gyakorolnak a mindennapi cselekvők ténykedésére és tudására (vö. III. 3.3. fejezet). A mély mediatizáció elméletét — a mediatizáció jelenségével már a Coulrdryval közös kötet előtt is behatóan foglalkozó — Andreas Hepp fejlesztette tovább a Deep Mediatization |Mely mediatizäciö] cimü kötetében (Hepp 2019). Ebben Hepp már egyértelműen amellett érvel, hogy a datafikáció nem önálló mediatizációs szakasz, hanem csupán a kölcsönös vagy hálózatos kapcsolódások (interrelatedness, interconnectedness) logikáját egyre erőteljesebben kibontakoztató trend magán a digitalizáció hullámán belül (Hepp 2019, 16: 5. jegyzet).
