Oldal 43 [43]
OCR
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA " 41 ugyan fontosak, de inkább csak abból a szempontból, hogy az elrendeződésben milyen változást okoztak. Összességében a (mély) mediatizáció történetét úgy kell felfogni, hogy egyre több médium jelenik meg, a különféle médiák pedig egyre jobban összefonódnak egymással, ami miatt egyre komplexebbé válik a mediális környezet. A mediatizáció minden egyes hullámában új és új mediális környezet jön létre, amelyek nem csupán valamely meghatározott médiumhoz kötődnek, s amelyek eltérő módon érintik a cselekvőket. Couldry és Hepp a mediatizáció történetét nem az ős- vagy ókortól kezdve tárgyalja, hanem — némileg kézenfekvőbb módon — a 15. századtól kezdve. A mediatizációnak három olyan szakaszát különítik el, amelyek eltérő mediális konfigurációt alkotván befolyásolták a társadalmak felépülését és amindennapi interakciókat (valamint kérdőjelesen egy negyedik korszakot is megemlítenek). A mediatizáció első hullámának fontos momentuma volt a könyvnyomtatás feltalálása, ami akönyvek létrehozásának mechanizálását jelentette (Couldry és Hepp 2017, 40-44). A nyomtatás a könyvek tartalmán, megjelenésén, szerkezetén nemigen változtatott, nem is azonnal hozott el valamiféle forradalmi átalakulást, inkább egy elnyújtott átalakulási folyamatot ösztönzött. A mechanizáció során a nyomtatott könyvek mellett olyan új formák is megjelenhettek, mint a poszterek, szórólapok, pamfletek vagy később a sajtó. Érdekes módon ugyanakkor a kézzel másolt kéziratok sem tűntek el. Míg korábban a szövegek kézi másolása a műveltség továbbadásának kizárólagos médiuma volt, addig ezt a szerepet immár a nyomtatás tölti be, s a kézzel írt szövegek más feladatot látnak el: a politikailag érzékeny és vitatott témák terjesztésének egyik módjává válik a kézírással történő másolás, de a mélyen személyes tartalmak számára is a kézírást tartják immár a legmegfelelőbb kifejezési formának (például naplóírás). A korszakban a nyomtatás és a kézzel írt szöveg nem egymás ellentéteiként, hanem kiegészítőiként jelentek meg, kölcsönösen hatottak egymásra (így például nyomtatott könyvek jelentek meg a szép kézírásról, kalligráfiáról). A nyomtatás azért is volt olyan fontos, mert a transzlokális kommunikáció lehetőségét minden korábbinál nagyobb mértékben biztosította. A nyomtatás jelentőségét azonban nem lehet pusztán az alapján megítélni, hogy a könyveket milyen példányszámban nyomtatták ki, mert a példányszám nem felelt meg a tényleges olvasói közönségnek, mivel az olvasás jó ideig kollektív, például olvasói körökben zajló tevékenység volt. A mechanizáció révén a 15-19. századig egyre több társadalmi csoport kapcsolódik be az írásos kultúra fogyasztásába és termelésébe, ami alapvetően alakította át a modern társadalmak életvilágát (a mechanizációhoz lásd Couldry és Hepp 2017, 40-44). A mediatizáció következő szakasza, az elektrifikáció hozzávetőlegesen a 19. század harmadától a 20. század közepéig tartott (Couldry és Hepp 2017, 44—48). A korábbi korszak, ebben az esetben a mechanizáció vívmányai itt sem tűntek el,
