Page 39 [39]
OCR
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA + 37 A telefon az első megjelenési formája az azonnali kommunikációt és a másik megtapasztalását viszonylag jól lehetővé tevő médiumoknak. Az e csoportba tartozó kommunikációs formákra az egyidejűség és a kapcsolat reciprocitása jellemző (példák még: chat, illetve hang- és képátviteles internetes kommunikáció), ami miatt át kell gondolni a közös jelenlét fogalmát. Erre tett javaslatot Shanyang Zhao (2005), aki szerint be kell vezetni a közös távjelenlét vagy távoli közös jelenlét (telecopresence) fogalmát az ilyen esetekre, mivel a felek számára közösen telik az idő, miközben nincsenek egymás közelében. A közös távjelenlét egyfelől a kortársi kapcsolat jegyeit viseli magán, hiszen a felek nincsenek jelen egymás fizikai közelségében, másfelől az embertársi kapcsolatokhoz is hasonlatos, mivel a cselekvő bizonyos külsődlegesen észlelhető megnyilvánulásokból következtet egy másik személy belső világára (szöveg, hang, mozgókép). Mivel a felek között technikai mediáció révén majdhogynem közvetlen kapcsolat tud létrejönni, voltaképpen , mi"-kapcsolatról beszélhetünk. Azonban míg a mindennapi személyes találkozások interakcióira a jelek bősége, túlcsordulása jellemző (Schutz és Luckmann 1973, 66), addig ezen esetekben az értelmezendő jelek viszonylag korlátozottabb halmazával találkoznak a médiumokon keresztül kommunikáló felek: írott szöveggel, emotikonokokkal, emojikkal, hashtagekkel, GIF-ekkel, a másik hangjával, képi reprezentációjával stb. — ezek a jelek a mindennapi kommunikáció ingergazdagságához képest mindenképpen szegényesebbek, s ezen korlátozottabb jelhalmazból kell a másik belső állapotaira következtetniük a cselekvőknek. A távoli közös jelenlét esetében olyan kapcsolatról van szó, amelyik mind a kortársak, mind az embertársak bizonyos meghatározó jegyeit magán viseli. Schütz megközelítésével szemben azonban nemcsak fokozatbeli eltérésről, hanem minőségbeli különbségről van szó: más a modalitása az effajta kommunikációknak, mert például más interakciós rítusok, stílusok, ismeretek alakulnak ki, mint az embertársakkal folytatott interakciók során, illetve jóval kevésbé kell tekintetbe venni a test korlátait, és mivel a szubjektum a hétköznapi énjéhez képest „megsokszorozhatja” magät (Zhao 2005, 398-400). Mivel minőségi különbözőséggel van dolgunk, Zhao (2005; 2004; 2015) a jelenségkör értelmezésére új kategória, a mediatizält embertärsak (consociated contemporaries)’ bevezetését javasolja. A mediatizált embertársakra csak a , most" közössége jellemző a fizikai értelemben vett , itt"-é nem; közös fizikai jelenlét helyett azonban a távoli/közvetített közös jelenlét (felecopresence) révén állnak kapcsolatban egymással, ami által némileg a távolból is képesek megtapasztalni a másik belső világát. A fizikai tér helyett valamiféle médium révén, manapság leginkább internetes közvetítés7 A szó szerinti fordítás (embertárs kortársak vagy embertárssá tett kortársak) magyarul furcsán hatna, ezért a fenti kifejezőbb megoldást használom.
