Seite 39 [39]
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA + 37
A telefon az első megjelenési formája az azonnali kommunikációt és a másik
megtapasztalását viszonylag jól lehetővé tevő médiumoknak. Az e csoportba
tartozó kommunikációs formákra az egyidejűség és a kapcsolat reciprocitása
jellemző (példák még: chat, illetve hang- és képátviteles internetes kommuni¬
káció), ami miatt át kell gondolni a közös jelenlét fogalmát. Erre tett javaslatot
Shanyang Zhao (2005), aki szerint be kell vezetni a közös távjelenlét vagy távo¬
li közös jelenlét (telecopresence) fogalmát az ilyen esetekre, mivel a felek számára
közösen telik az idő, miközben nincsenek egymás közelében. A közös távjelen¬
lét egyfelől a kortársi kapcsolat jegyeit viseli magán, hiszen a felek nincsenek
jelen egymás fizikai közelségében, másfelől az embertársi kapcsolatokhoz is
hasonlatos, mivel a cselekvő bizonyos külsődlegesen észlelhető megnyilvánulá¬
sokból következtet egy másik személy belső világára (szöveg, hang, mozgókép).
Mivel a felek között technikai mediáció révén majdhogynem közvetlen kapcso¬
lat tud létrejönni, voltaképpen , mi"-kapcsolatról beszélhetünk. Azonban míg
a mindennapi személyes találkozások interakcióira a jelek bősége, túlcsordulása
jellemző (Schutz és Luckmann 1973, 66), addig ezen esetekben az értelmezen¬
dő jelek viszonylag korlátozottabb halmazával találkoznak a médiumokon ke¬
resztül kommunikáló felek: írott szöveggel, emotikonokokkal, emojikkal,
hashtagekkel, GIF-ekkel, a másik hangjával, képi reprezentációjával stb. — ezek
a jelek a mindennapi kommunikáció ingergazdagságához képest mindenképpen
szegényesebbek, s ezen korlátozottabb jelhalmazból kell a másik belső állapota¬
ira következtetniük a cselekvőknek.
A távoli közös jelenlét esetében olyan kapcsolatról van szó, amelyik mind
a kortársak, mind az embertársak bizonyos meghatározó jegyeit magán viseli.
Schütz megközelítésével szemben azonban nemcsak fokozatbeli eltérésről, hanem
minőségbeli különbségről van szó: más a modalitása az effajta kommunikációk¬
nak, mert például más interakciós rítusok, stílusok, ismeretek alakulnak ki, mint
az embertársakkal folytatott interakciók során, illetve jóval kevésbé kell tekin¬
tetbe venni a test korlátait, és mivel a szubjektum a hétköznapi énjéhez képest
„megsokszorozhatja” magät (Zhao 2005, 398-400). Mivel minőségi különbö¬
zőséggel van dolgunk, Zhao (2005; 2004; 2015) a jelenségkör értelmezésére új
kategória, a mediatizält embertärsak (consociated contemporaries)’ bevezetését
javasolja. A mediatizált embertársakra csak a , most" közössége jellemző a fizikai
értelemben vett , itt"-é nem; közös fizikai jelenlét helyett azonban a távoli/köz¬
vetített közös jelenlét (felecopresence) révén állnak kapcsolatban egymással, ami
által némileg a távolból is képesek megtapasztalni a másik belső világát. A fizikai
tér helyett valamiféle médium révén, manapság leginkább internetes közvetítés¬
7 A szó szerinti fordítás (embertárs kortársak vagy embertárssá tett kortársak) magyarul furcsán
hatna, ezért a fenti kifejezőbb megoldást használom.